Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_15

— 15 koznia az evangélium és a történelem alapján. És ha ez megvan, akkor, ha érik és kényszerít az idő, ám hangozzék el ajkunkról a lelkiismeretet döngető protestáció, de ne felejtsük el, hogy ez a név, amely minket egy szent testvériségben és egy nagy történeti hivatásban egyesít, a protestáns név, nem negatívum, hanem örök pozitívum, mert az az ünnepélyes protestáció is ezekkel a szavakkal kezdődik: Tiltakozunk és bizonyosságot teszünk. Adjon a jó Isten Méltóságodnak erőt, Szent Lelket, hogy eddigi érzületéhez, eddigi, nemes törekvésű munkájához híven szolgálhassa ezután is a protestáns eszmények közös munkálását és dolgozhassa ki egyházaink életében azt a bizonyosságtevést, amely nemcsak tiltakozik, hanem egyházi, evangéliumi, nemzetépítő és örökértékü élettel és valósággal is bizonyságot tesz. Köszöntöm Méltóságodat dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületünk, a veszprémi ág. hitv. ev. egyházmiegye, a pápai ág. hitv. ev. gyülekezet és annak összes intézményei nevében. Kérem, tartson meg minket, mindnyájunkat szeretetében, jóakaratában, támogatásában és imádságában. Püspök úr válasza. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! Méltóságos Felügyelő Űr! Fogadják őszinte köszönetemet azért, hogy ezen a napon megjelenni s a dunántúli evangélikus egyházkerület, a veszprémi evangélikus egyházmegye, a pápai evangélikus egyházközség és kultúrintézményei nevében szives üdvözletüket tolmácsolni kegyesek voltak. Méltóságod az én multamból említett fel néhány, nekem nagyon kedves, mozzanatot. Jól esik e mozzanatok fölemlítésével kapcsolatban itt is kijelentenem, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nekem abban, hogy én az evangélikus testvéregyháznak különböző gyűlésein megjelentem, nagy és örökre felejthetetlen példányképem volt az Önök nagynevű, elhalt püspöke, ennek a városnak mindenki által rajongásig szeretett polgára, Gyurátz Ferenc őméltósága. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Űr, a két testvéregyház közt meglevő kapcsolatoknak az elmélyítésén tulajdonképen csak úgy lehet dolgozni, ha egymás sorsa iránti meleg érdeklődéssel egymás javának munkálásában tevékeny részt veszünk, ha érdeklődésünk nem merül ki azzal, hogy egy-egy kiemelkedőbb mozzanatot megfigyelünk, hanem ha ez az érdeklődésünk leszáll az egyházi életnek legmélyebb rejtekéig s ott az evangélium közös igazságait meglátjuk mindenben s igyekszünk azokat egyházunk életében együttes erővel minél teljesebb mértékben megvalósítani. Amikor hálásan köszönöm, hogy az üdvözlő beszédében felsorolt történelmi emlékeknek felidézésével elém állította a kötelesség|nek a nagy parancsát, amely a két egyház közötti belső kapcsolatok minél mélyebb kiépítésében reám is vár, hálásan megköszönöm szives megjelenésüket s magamat továbbra is megértő szeretetükbe ajánlom.