Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_16

- 16 Szűcs László református esperes üdvözlő beszéde. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Űr! Mint egyházkerületünk legidősebb esperesének, nekem jutott az a rám nézve megtisztelő szerencse, hogy Méltóságodat negyven éves szolgálati jubileuma örömünnepén esperestársaim, az egyházmegyék gondnokai és lelkésztestvéreim nevében szivünkből származó melegséggel üdvözöljem és szivünkből származó szerencsekivánatainkat tolmácsoljam. 40 esztendő, Méltóságos Uram, egy ember életében igen hosszú idő és Méltóságodnak ez eltöltött 40 esztendeje az áldásteljes munkásságot és a sikereknek szakadatlan láncolatát tárja elibénk. Méltóságod munkálkodása igen sokirányú volt, mint lelkész, mint tanár, mint országgyűlési képviselő, mint felsőházi tag, mint egyházkerületünknek főpásztora munkálkodott sokoldalúlag, de sokoldalú munkásságát mindig csak egy cél irányította és ez a cél nem volt egyéb, mint az egyháznak, a hazának szolgálata. Tudományosságának bölcsesége, gondolkodásának felvilágosodottsága, szivének melegsége és nemessége, a hazai közéletben és a felekezetek közötti viszonyban az egyetértés dicső hirdetője és követője, ezek voltak azok a lelki tulajdonságok, melyek Méltóságod számára azt a köztiszteletet megszerezték, amelyben ma részesül. Ezek voltak azok a lelki tulajdonságok, amelyek Méltóságodat nemcsak az egyházi, de a hazai közélet terén is legjobbjaink közé emelték. Most itt állunk Méltóságod előtt, hogy megköszönjük azt a segítséget, azt a bölcs támogatást, melyben minket, egyházi téren kifejtett munkásságunkban részeltetni kegyes volt. Szives támogatását azzal kívánjuk megköszönni, hogy szívből származó imádságot bocsátunk a Mindenható Istenhez, hogy áldja meg Méltóságodat, Méltóságod munkálkodását tegye hazánkra, nemzetünkre és egyházunkra nézve áldottá; minket pedig tartson meg Méltóságod továbbra is szeretetében és jóindulatában. Püspök úr válasza. Nagytiszteletü Esperes Űr! Hálásan fogadom azokat az üdvözlő szavakat, melyeket egyházkerületünk espereseinek és egyházmegyei gondnokainak, egyházkerületünk lelkészi karának és egyházi életünkben szerepet vivő világi tagjainknak nevében Nagytiszteletúséged az imént hozzám intézni szives volt. Előttem a tisztelgők sorában két olyan férfiú áll, akiknek mindegyike több mint négy évtizedes egyházszolgálati múltra tekinthet vissza, akiknek érdemes munkásságát egyházkerületünk a legnagyobb méltánylással ünnepelte az előző években úgy, hogy amikor itt az egyházkerület esperesi és gondnoki karának két legrégibb idő óta munkás tagját látom magam előtt, hálát adok az isteni gondviselésnek, hogy megengedte érnem, hogy akikkel ennek a kerületnek életében mint ifjú együtt munkálkodtam, azokat most negyven éves