Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_12

— 12 törekvések, mert a fegyver zaja elfojtja mindazt, ami az embert magasabb régiókba emelni alkalmas. Különösen áll ez Nagyméltóságú Uram arra az esetre, hogy ha ez a fegyyercsattogás testvérek között harsan fel, ha a fegyver éle testvér ellen irányul, s éppen azért meg vagyok győződve arról, hogy az igazi áldásos munka, a múzsák által vezetett munka csak akkor virágozhatik, ha ebben az országban a testvérek között békesség van. Nagyméltósága! Miniszter Űr! Méltóztassék megengedni, hogy ez után a beszéde végére adott visszhang után, nagyértékii beszédének elejére reflektáljak, mely Baconnak, az empirikus bölcselőnek a mondását juttatta eszembe, hogy ha az ember a tudományból keveset merít, akkor eltávolodik az Istentől, de ha a tudományból sokat merít, akkor közeledik az Istenhez. Ugyanez az eset Nagyméltóságú Miniszter Űr, a mi külföldön szerzett tapasztalatainkra s hazánk és a külföld viszonyának s méltatásának terén elfoglalt álláspontunkra. Ha az ember a külföldön csak körültekint egy-két hétig, akkor könnyen elvakíttatja magát s eltávolodik saját hazájától, de ha az ember a külföldi viszonyokat alaposan tanulmányozza s a lelkében élő mélységes honszeretet izzó kohóján keresztül mindazt, amit ebben az országban megvalósítani lehet, nem a külföld szolgai majmolásával, hanem a nemzeti erő s egyéniség teljes kifejtésével megvalósítani akarja, akkor visszatér a hazához s minél jobban érzi elmaradottságunkat egy és más téren, annál jobban el van tökélve, hogy ezen segíteni legszentebb kötelessége. Ezt érezte a nagy Széchenyi István, ezt érzem én, az ő igénytelen tanítványa; a nemzeti egység szolgálatában, a nemzeti eszmények megvalósításában vele egynek tudom magam s az ő idevágó eszméit kívántam követni s kívánom ma is, mert meggyőződésem, hogy csak így juthatunk el a nemzeti műveltség egyre magasabb fokára. Amikor én Nagyméltóságodnak hálás köszönetet mondok, hogy országos elfoglaltsága dacára és nagyarányú teendői mellett időt szakított arra, hogy e bensőséges ünnepen megjelenhessék s megjelenésével, de felszólalásával is kihatásában fontossá és eredményessé tegye e mi bensőséges ünnepünket, mikor ezért — ismétlem — köszönetet mondok, ajánlom magamat továbbra is Nagyméltóságod jóindulatába. Dr. Baltazár Dezső tiszántúli református püspök üdvözlő beszéde. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Űr! Az országos református zsinat, a magyarországi református egyetemes konvent és a benne csatlakozott társegyházkerületek, továbbá az Országos Református Lelkészegyesület nevében tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Főtiszteletü Méltóságodat negyvenesztendei áldásdús működésének emez emlékünnepén. Mind az említett testületek a meg nem toldott és meg nem hiányosított Szentírás, az evangéliumi pozitív hit, a történelmi kálvinizmus és a magyar haza elsőségének elvi és gyakorlati alapján állanak, orthodox szilárdsággal, határozottsággal, következetességgel és hűséggel meg tudják tehát a leg-