Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_11

— 11 külföld Méltóságodat. Megjött izzó magyar lélekkel és nyugateurópai tudással, elszánva, hogy ezt a tudást szolgálatába állítja annak az iskolának, amely nevelte. Nem képzíelek tanférfiura szebb feladatot, minthogy ha tanár lehet ott, ahol valaha tanult, ahol a saját munkájával róhatja le a hálát azok iránt, akik annak idején öt nevelték, ahol azt az inspirációt és tudást, amit egy korábban elköltözött generációtól magába vett, átadja a következő generációnak. Javában dolgozott az iskolában, mikor valahogyan már megéreztük a balsorsnak az előszelét. A magyar élet a bomlásnak a szimptómáit mutatta és akkor egy csodálatos férfiú körül tömörültek az igazi hazafiak, akinek az egyéniségében valami sajátságos mágnes volt, aki vonzott minden pozitív embert és taszított minden negatív embert. Méltóságod odaállt az utolsó nagy honmentő, Tisza István oldal i mellé és ott állt mellette a teljes összeomlásig. Akkor jöttek a forradalmak és az ellenforradalomnak a kilengései. Itthon munkára nem volt tér, de Méltóságodnak mindig munkás lelke nem tudott, nem akart tétlen lenni ezekben a mostoha időkben sem, kiment Hollandiába, hogy ott hirdesse az igazságtalan Európának a magyar igazságot és ezekben a nehéz időkben tudományos munkássága egy gyönyörű történelmi kötetet termett, amellyel gyarapította a magyar összeköttetések történetét a müveit Nyugattal. És amikor lezajlottak a forradalmak és megnyílt ismét a komoly munka lehetősége ebben az országban, íme, Méltóságod a hívó szóra hazajön; megint csak, mint a munkának nemes fanatikusa, dolgozik. Dolgozik, alkot és a békét hirdeti. És én a mai szép ünnepen, épp úgy mint főgondnok-elnöktársa, ünneplem Méltóságodat, mint a béke emberét. Ez a magyar nemzet lábadozik, de még beteg, s a betegszoba nem bir el izgalmakat. A nemzet ellen vétkezünk, ha izgalmaknak tesszük ki életét. Méltóságod ai béke, az egyetértés embere, de ez nem is lehet másként egy olyan nagv munkásnál, mint Méltóságod. Mert hiszen mindnyájan egy bizonyos erőt kaptunk útravalóul az életre és ha ezt az erőt teljesen és egészen a munka szolgálatába állítjuk, akkor nem is marad fölös erőnk a harcra, különösen nem a testvérharcra. Én a mai napon, Méltóságod tanári és lelkészi működésének 40 esztendős jubileumán különösen kettős jogcímen üdvözlöm Főtiszteletüségedet. Üdvözlöm, mint a munka emberét és mint a béke emberét. Éltesse az Isten sokáig! Püspök úr válasza. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Hálásan köszönöm szives üdvözlő szavait, melyeknek végső kihangzásai önkéntelenül is a régi római mondást juttatták eszembe: »inter arma silent Musae«, a 'fegyvercsattogás közepette elhallgatnak az eszményi