Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_9

— 9 mátus egyházunk és magyar hazánk érdekében kis és nagy körben, e hazában és külországokban, a kontinensen és a tengeren túl kifejtett nagyszabású működésére, a jubileum alkalmából a sok tisztelő között első sorban ragadja meg az alkalmat, hogy a legmélyebb tisztelettel és legőszintébb szeretettel, s megkülönböztetett nagyrabecsüléssel üdvözölje és köszönje meg mindazokat, amelyeket cselekedett és továbbra is arra kérje, hogy Isten által nyújtandó életét és készségeit áldozza oda Isten, haza és az egyház szolgálatára, és e nagy eszmék szolgálatában kifejtendő további munkásságára és életére Isten bőséges, gazdag áldását kéri. Püspök úr válasza dr. Balogh Jenő főgondnok úr üdvözlő beszédére. Nagyméltóságú Főgondnok Ur! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Mélységes hálával mondok köszönetet azokért a meleg üdvözlő szavakért, amelyekkel Nagyméltóságod engem köszönteni szives volt abból az alkalomból, hogy híveimnek szeretetétől környezve Isten kegyelméből e napon megülhetem tanári és lelkészi szolgálatomnak 40 éves jubileumát. Mélységes hálával fogadom e szavakat, mert oly férfin szájából jönnek, ki egész életét a magyar közoktatásügy és kultura szolgálatában töltötte el s mint azelőtt is, úgy mbst is át van liatVa attól a tudattól, hogy a magyar nemzet jobb jövője felé egyedül ez vezethet bennünket. Nagyméltóságú Főgondnok Ur kiemelte közéleti szereplésemnek egy mozzanatát, azt a mozzanatot, mely —• örömmel jelentem ki — nemcsak az én közéleti szereplésemnek adja meg a bélyeget, de amely — hála legyen a Mindenható kegyelmének — még a haza számos hű fiának küldetését jellemzi, hogy a magyar nemzeti egységnek felvirágoztatásán igyekeztem mindig teljes erővel munkálni. Hálát adok a Mindenhatónak, hogy ebből a munkából én is kivehettem a magam szerény részét s egyben kérem az Ö kegyelmét, hogy az ő erejével engem ezen a téren is fokozottabb munkásságra segítsen. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Az isteni gondviselés megengedte érnem, hogy szolgálatom 40-ik évében egy alkotásra mutathatok rá, amely alkotás, úgy vagyok meggyőződve, nem az én nevemet örökíti meg, de ennek az egyházkerületnek szellemi és erkölcsi élete továbbfejlesztésére adja meg a legszükségesebb eszközöket. Én, kinek megengedte az isteni gondviselés, hogy erre rámutathatok, csak azt Ígérhetem, hog|y a magam csekély erejével a jövőben is azon munkálkodom, hogy kisebb és nagyobb alkotások emléke fűződjék ne az én nejemhez, hanem az egész magyar keresztyén hitélethez. Egy amerikai iró mondotta: »Senkinek sincs joga úgy hagyni el ezt a világot, mint ahogyan találta«, ami más szóval azt jelenti, mindenkinek