Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_8

— 8 magyar jövendőn. Amig Főtiszteletü Püspökünk elődje sok ezer és tízezer menekülttel együtt vándorbotot vett kezébe, most az utóda a kunyhó helyett fényes palotába költözött, jele annak, hogy már is javul helyzetünk, bizakodó reménységgel kell tekintenünk hazánk újabb felemelkedése és ezzel együtt az egyházkerület és intézményeink újabb felvirágzása elé. Méltóságodat tegnaptól kezdve bizonyára körülveszik az elismerés, megbecsülés és rokonszenv különféle nyilvánulásai, ezért nem kívánom most Méltóságodnak sem tanári, sem lelkészi, vagy egyéb közéleti munkásságát méltatni. Midőn az egész dunántúli református egyházkerület nevében szólok, hangsúlyozni kívánom azt, hogy főleg ünnepeljük Méltóságodban azt a magyar református vezérférfiút, aki egész életében a magyar egységnek a munkása volt, üdvözlöm Méltóságodban gróf Széchenyi István lelkes tanítványát, aki mindig az erők egybefogásának, a békés együttműködésnek hirdetője volt, aki annak a szolidaritásnak ápolója, melyet gróf Tisza István 15 évvel ezelőtt Pozsonyban hirdetett, amely kell, hogy összefogja országunk minden polgárát a magyar nemzeti egységes célok érdekében. Szivemből kívánom Főtiszteletü és Méltóságos Püspök úr s ennél jobbat nem kívánhatok, hogy mint hazájának és egyházának hűséges fia, ha majd más főgondnok áll is oldala mellett, mindig ennek a szellemnek legye i fáklyavivője. Friss egészségben, teljes munkabírással vezesse kerületünket a fejlődés újabb csúcspontjaira és mindaddig, amig lelki vezére lesz egyházkerületünknek, szolgálja teljes sikerrel a magyar nemzeti egységet is. Ezekkel a jó kivánatokkal üdvözlöm Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Urat és kérem életére Isten gazdag áldását.« Egyházkerületi közgyűlés főgondnok úr üdvözléséhez amikor a legőszintébb és legtisztább érzésekkel csatlakozik, mélységes hálával és alázattal hajlik meg az isteni gondviselés ama mindenekre kiterjedő és jóságos intézkedése előtt, amely a maga bölcseségét, hatalmát és kegyelmét minden időkben a szükség mértéke szerint kiterjeszti hazánk, anyaszentegyházunk és intézményeink életére azáltal, hogy azoknak kormányzására, igazgatására, előbbvitelére minden időkben támaszt és állít gondviselésszerű férfiakat, akiket felruház és megáld lelkesedéssel, buzgósággal, a közjóra irányuló önzetlen s nemes törekvésnek lelkével, hogy működésük nyomán áldást, fejlődést árasszanak mindenfelé. Ilyen férfiút adott és állított az isteni gondviselés a mi egyházkerületünknek dr. Antal Géza személyében és egyházkerületünk, amikor e 40 éves határmesgyéről visszatekintve, feleleveníti a 40 esztendővel ezelőtt lelkészi és tanári szolgálatra felszentelt és magát elkötelezett gimnáziumi, majd theol. tanár, gazdasági tanácselnök, egyházkerületi tanácsbiró és főjegyző, majd püspöknek főiskolánk, egyházkerületünk, magyar refor-