Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928
1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_19
- 19 — meg a gyülekezet belső megújulása s annál eredményesebb lesz a lelkipásztori munkálkodás. Ezt a célt vannak hivatva egyházi, különösen építő irányú lapjaink, ezt a célt kívánják szolgálni azok a gyűlések is, melyeket szűkebb vagy szélesebb körben a mult évben is tekintélyes számmal rendeztek s melyek közül úgy a látogatók tömege, mint az előadott tárgyak szempontjából kiemelkedik a második országos református nagygyűlés és az országos református lelkészegyesületnek Hódmezővásárhelyen tartott konferenciája és gyűlése. A második református nagygyűlésen külföldi utam miatt nem jelenhettem meg, a hódmezővásárhelyi ORLE konferencián azonban személyesen is megjelentem, hogy egyházi életünk ezen megnyilatkozása iránti érdeklődésemnek ezzel is tanújelét adjam. Egyházkerületünk mult évi 47. szánni közgyűlési határozata értelmében az egyetemes konvent is magáévá tette kerületünknek azt az aggodalmát, hogy a konferenciák vasárnapon tartásával számos gyülekezet marad igehirdetés nélkül s ennek többszöri megismétlődése a gyülekezetekben a vasárnap megünneplése iránti buzgóságot alkalmas csökkenteni. Egyetemes konventünk 108. számú határozatában felhívta az országos református egyesületeket, szövetségeket és mozgalmakat, hogy konferenciáikat ne tartsák vasárnapon vagy református ünnepnapon, hanem hétköznapon és oly időben, hogy a lelkipásztorok vasárnapi munkája a gyülekezetekben kárt ne szenvedjen. Felhívta továbbá az egyházkerületek püspökeit, hogy utasítsák a lelkészeket, hogy a vasárnap tartandó gyűléseken való részvételtől tartózkodjanak. Ez alól a konventi határozat alól az ez évben tartott gyűlések még kivételt képeztek, mert előkészítésük már annyira előhaladott stádiumban volt, hogy vasárnapról hétköznapra áthelyezésük nehézségekbe ütközött volna. Nyomatékosan kívánom azonban hangoztatni, hogy az ős református elv szerint a vasárnap megünneplése mindennél előbbre való és olyan gyűlés, mely gyülekezeteink jelentékeny részében a vasárnap teljes megünneplését lehetetlenné teszi, voltaképen ellentétben áll ezzel a református alapgondolattal. Reménylem, hogy a konferenciák rendezői jövő évben a konventi határozat értelmében fognak eljárni s amennyiben ezzel a határozattal szembe helyezkednének, már most felhívom lelkészeinket, hogy elsőrendű kötelességüknek tartsák saját gyülekezetük lelki gondozását végezni s vasárnapon gyülekezetükből ne távozzanak el. A szórványok gondozása ez évben is az előző évihez hasonló módon történt, amennyiben egyházkerületünk rendeletéből a három főiinnepen szórványokban lakó híveinkhez a Dunántuli Protestáns Lap mellékleteként megjelenő »Örömüzenet« címen szózatot intéztem s őket a három főbb ünnepre vonatkozó szentírási helyek s egy-egy ima és ének közlésével buzdítottam arra, hogy saját családi körben vegyenek részt a keresztyénség nagy ünnepein. Az »Örömüzenet«, melyet ez évben Győry Elemér szerkesztett, tartalmazott egyéb közleményeket is, melyek segélyével remélem, 2*
