Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_17

— 17 — Egyházlátogatásom alkalmával nagy megnyugvással láttam, hogy a mezőföldi egyházmegye gyülekezeteinek legtöbbjében s az őrségi gyülekezetek egy részében is meg van szervezve az énekkar. Van olyan gyüle kezet, ahol az énekkar már több évtizedes múltra tekinthet vissza s ahol az ily énekkar működésének áldásos hatását a gyülekezet immár évtizedek óta élvezi. Ismételten volt alkalmam rámutatni arra a nagy fontosságra, amellyel a gyülekezeti énekkarok birnak s éppen ezért kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, adja az esperesi karnak különös utasításul, hogy az énekkarok szervezését lehetőleg minden gyülekezetben állandóan gondoskodásuk tárgyává tegyék s ha kell, az egyházmegyei közgyűlés határozatával is kényszerítsék a gyülekezeteket, illetve az énekvezéreket arra, hogy az énekkarokat megszervezzék. Nem hallgathatom el, hogy vannak gyülekezeteink, ahol a fentebb kért intézkedés nyomban keresztül nem vihető, ahol a gyülekezeti tagok számának csekély volta lehetetlenné teszi énekkar szervezését. Ilyen helyeken esetleg a férfikar hanghiányát vegyes karral lehet pótolni s ily módon mozdítani elő a gyülekezetben az éneklés megkedveltetését. Fájdalom, vannak fogyó gyülekezeteink, melyeknek fogyó népessége arra kényszerít bennünket, hogy ne csak az énekkaroknál vegyük tekintetbe a gyülekezeti tagok számának csekélységét, de tekintetbe vegyük az iskoláztatás terén is és a gyülekezet által alig fenntartható elemi iskolának fenntartását az által tegyük számkura lehetővé, hogy lelkésztanítóságokat szervezünk. Mult évi jelentésemben már jeleztem, hogy az egyetemes konvent e tárgyban engem bizott meg a tárgyalásoknak a kultuszminisztériummal való megindítására, most tisztelettel jelezhetem, hogy e tárgyalások, amint azt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1928. évi április hó 13-án 41.793/928. VIII. ii. o. szám alatt hozzám intézett levele mutatja, elvileg megegyezésre vezettek. Amidőn ezt az elvi megegyezést örömmel hozom a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés tudomására, tisztelettel jelentem, hogy a konvent 228. számú határozata értelmében a tárgyalásokat a kultuszminisztériummal az ő általa kivánt részletes tervezet elkészítése után is folytatom s reménylem, hogy ebben az évben sikerül azt egyházunk érdekeit kielégítő módon befejezni. Ezzel meg lesz adva a lehetőség, hogy törpe gyülekezeteinkben is, vagy azokban, amelyek — fájdalom — azon az úton vannak, hogy rövidesen törpévé válnak, megtarthassuk úgy lelkészeinket, mint iskoláinkat. Gyülekezeteink lélekszámában nagyon sok helyütt mutatkozó apadás különösen kell, hogy vigyázóvá tegyen bennünket oly terhek vállalásában, melyeket részben az utódokra kívánunk áthárítani. Jól tudom, hogy a világháború és az azt követő idők alatt egyházi épületeink nagy részét el kellett a kényszerűség miatt hanyagolni s azok most jelentékeny tatarozás avagy éppen megújításra szorulnak. Jól tudom azt is, hogy egyes gyülekezetekben e tatarozás vagy újítás, ha egyszerre vitetik keresztül, oly terhet róna a gyülekezeti tagokra, amelyet azok nem birnak meg. Megértem, hogy 9