Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_16

—ÜT 16 való nemes lelkesedésből. Kiadta a jelszót erre a pápai Református Leányegylet vezetősége, mely fáradságot nem kiméivé, magában a pápai Református Leányegyletben, de azon kivül is, kerületünk számos egyházában közremunkált abban, hogy a belső berendezés a mi kerületünk asszonyainak és leányainak munkája legyen. Illesse érte elismerés és köszönet mindazokat, akik ebben a munkában tevékeny részt veitek s ezek sorában és élén Geőbel Ilona nőnevelő-intézeti tanárnőt, a pápai Református Leányegylet elnöknőjét, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy ez a munka megindult és oly szép eredményre vezetett. Látva azt a meglepő sikert, amelyet a céltudatos irányítás és vezetés rövid néhány hónap alatt e téren elért, önkéntelenül is felmerül lelkemben a gondolat, hogy nem volna-e kívánatos ezt az akciót továbbra is fenntartani, sőt egész egyházkerületünkre kiterjedőleg megszervezni. Mezőföldi egyházlátogatásom alkalmával ismételten kifejezést adtam annak az óhajomnak, hogy serdülő és felserdült leányainknak nemesebb foglalkoztatásáról gondoskodjunk, mert mig fiaink részint az énekkarban, részint a leventeegyesületekben egy bizonyos fokig megfelelő elfoglaltatást találnak, leányaink számára nincs olyan tér, amelyen az ő tovább nevelésükről és valláserkölcsi eszmekörben való megtartásukról gondoskodás történhetnék. Nagy örömmel látom azt a visszhangot, melyet ez a nézetem a mezőföldi egyházmegye nagytiszteletii Esperesének jelentésében keltett s szószerint aláirom azokat, amiket ő jelentésében ide vonatkozólag a következőleg mond: »Minden egyházközségben lehet és kell is leányegyesületet szervezni. Ha valakinek, a serdülő, vagy már felserdült leánykának van legnagyobb szüksége a kellő gondozásra. Igaz, hogy e tekintetben elsősorban az édes anyákat terheli a legnagyobb elkötelezés és felelősség, de éppen olyan kötelesség az is, hogy a közös édes anya a test szerinti anyák segélyére álljon az úgy egyházi, mint társadalmi és nemzeti szempontból is igen nagy fontosságú dologban. Alig lehet gyönyörűségesebb és Istennek tetszőbb munkát elképzelni, mintha a papnék, tanítónők s ezeken kivül a legtöbb gyülekezetünkben feltalálható műveltebb lelkű úriasszonyok összeállanak a végből, hogy jó modor, szép beszéd, oktatás és példaadás által Isten kertjének virágaivá formálják át azokat a könnyen hajlítható fiatal lelkeket, kik magukrahagyatottságukban oly sokszor fertőbe kerülnek s mindnyájunk lelkiismeretének tehertételeivé válnak«. (Lásd esperesi jelentés 6—7. oldal.) Tisztelettel kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy utasítsa az egyházkerület lelkészi karát, hogy a serdülő és felserdült hajadon leányok valláserkölcsi szellemben való tovább nevelésére oly jótékony hatással levő leányegyesületeket szerrvezzék meg s ezek által is munkálják egyházunk fejlődését és felvirágzását. Tisztelettel javaslom, hogy kérje fel a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés a pápai leányegyesületet, hogy e szervezeteknek egymással szorosabb kapcsolatba hozására vonatkozólag tervezetet készítsen és terjesszen a legközelebbi egyházkerületi közgyűlés elé.