Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_5

— 5 — 2-án távozott el szerettei köréből, árván hagyva gyülekezetét és családját. A két első, Dózsa József egyházi közéletünk, Szentkuti Kis Károly magyar protestáns irodalmunk mezején a nekik ajándékozott hosszú életen keresztül egy egész emberi élet legjavát égették el a köz oltárán, az utóbbi: Nádasdy Benő kitartással futott a cél felé, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra. Szeretetünk és kegyeletünk tárgyai maradnak mind végiglen. Iktassuk áldott emléküket közgyűlésünk jegyzőkönyvébe. Egyházkerületünk két nagy intézménye, a főiskola és a nőnevelőintézet is súlyos veszteséget szenvedett a lefolyt tanévben egy-egy nyugalomba vonult tanárának elhunyta miatt. Gimnáziumunk halottja dr. Kapossy Lucián 1927 október 9-én váratlanul halt meg. Kapossy nemcsak tanításával, de ifjuságunk önképzése terén a főiskolai képzőtársaságban és gyorsirókörben s ifjuságunk hazafias szellemben nevelése terén is oly áldásos hatást gyakorolt s úgy beírta nevét főiskolánk történetébe s növendékei ezreinek szivébe, hogy halálát méltán mint főiskolánk súlyos veszteségét gyászoljuk. Nőnevelő-intézetünk Gáty Zoltán halála miatt öltött gyászt, ki előbb 19 éven át a főgimnáziumban, majd 17 éven át nyugalomba vonulásáig (1926) tanítónőképző-intézetünkben tanította a zenét és az összhangzatos éneket Istentől adott s ihletett művészi rátermettséggel, lelkes buzgalommal, nemes alkotó képességgel és atyai szeretettel. Az alatt a 36 esztendő alatt, melyet kerületünk szolgálatában töltött el, nemcsak intézeteink zene- és énektanításában szerzett kiváló érdemeket, hanem Pápa város zenei kultúrájának is felfelé ivelő lendületet adott. A két kiváló s egykor igen nagy sikerrel működő tanár emlékét jegyezzük fel jegyzőkönyvünkben s gyászoló családjaikhoz juttassuk el őszinte részvétünket. Befejezte sok szenvedés után földi életét egyházkerületünk nyugalomba vonult, lelkiismeretes, kötelességteljesítő pénztárosa Kemenczky Lajos is 1928 junius 27-én. Kemenczky Lajos három évtizeden át volt egyházkerületünknek hűséges pénztárosa, ki saját filléreit nem őrizte gondosabban, mint az egyházkerületnek reá bizott vagyonát. Maga volt a megtestesült hűség, kötelességtudás, szorgalom s terhes hivatalát, melyet különösen a pénzleromlás idején a folyton változó pénzérték s az ennek arányában növekedő egyházkerületi és főiskolai szükségletek kielégítéséről való gondoskodás még terhesebbé tett, mindig a legnagyobb odaadással, a legnagyobb buzgósággal töltötte be. Több mint 8 évvel ezelőtt hüdés érte úgy, hogy állandó ápolásra szorult, amely főleg az utolsó években, amikor már mozogni is alig tudott, a legnagyobb gondosságot igényelte. Hűséges nővére ápolta őt betegségének egész ideje alatt, míg végre ez év juniusa végén megváltotta őt szenvedéseitől a Mindenható jótékony küldötte, a halál. A hű munkásnak emlékezetét őrizzük meg hálásan szivünkben, gyászoló npvérét biztosítsuk egyházkerületünk igaz, őszinte részvétéről. Váratlanul hunyt el tanítói karunk egyik kiválósága, a veszprémi