Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1927
1927. szeptember - Oldalszámok - 99
— 99 — leventeoktató tanítók révén a községi hatóságok sokat tettek. A taneredmény: kitűnő volt 22, jeles 24, jó 13, elégséges 4 tanerőnél. A jelentés végül intézkedés céljából panasz tárgyává teszi a nőtanítók világias viselkedését, divatozását és általában a másodtanítók szolgálatának szabályozását. Előbbi ügyben annyival indokoltabb az eljárás, mert az úrhatnám családoknál erősen hódít a »bubifrizura« és a térden felüli szoknya s a nőtanítók divatozása tápot ad ennek; utóbbi ügyben hasonlókép szükséges intézkedni azon állapot tarthatatlansága miatt, hogy a másodtanítók az egész szünidőt távol töltik, csak fizetéseikért jelennek meg a gondnoknál, de az nem jut eszükbe, hogy a kántortanítóknak is jól esnék egy kis szabadság az ő helyettesítésük mellett. Az örségi egyházmegye az iskolavizsgálati kérdőivek menetének sorrendjében világosan és részletesen ismerteti a tanügyet. Az iskoláknak az egészségügy kívánalmai szerint való állapota általában jó, csak két rossz épület van, de ezek újjáépítése várható. A tantermek rendben tartása, beiskolázás szabályszerűen megtörtént. A felszerelésben azonban valamennyi iskola hiányos, úgy hogy az egyházmegye ezek pótlását költségvetésileg elrendelni szükségesnek látta. Az iskolaszékek, presbitériumok, ha minimálisan is, látogatták az iskolákat s a mulasztókkal szemben való teendőket elvégezték. Munkájukat megkönnyítette, hogy »a taníttató szülők gyermekeikkel és az iskolával szemben is kötelességeiket egyre fokozottabb mértékben ismerik s teljesítik is«. A tanítás és nevelés körül úgy a lelkészek, mint különösebben a tanítók lelkiismeretesen végzik kötelességeiket, a szorgalmi időt megtartották s munkájukban járványos betegség nem akadályozta őket, a gyermekeket a templomba elvezették. Különben az egyházmegye arról is gondoskodott, hogy a gyermekek a templomot szünidőben is rendesen látogassák, de az intézkedés módjáról a jelentés nem emlékezik. Emellett a tanítók szorosabban vett hivatali kötelességeikkel együtt tevékenyen részt vettek a belmissziói munkában, a leventeoktatásban, az iskolán kivüli népművelésben, műkedvelői előadások tartásában, szövetkezetek vezetésében is. így minden téren iparkodtak arra, hogy »úgy maguk, mint iskoláik számára az őket megillető helyet megszerezzék és meg is tartsák«. Sajnos, e szép munkásságból a vasárnapi iskola teljességgel hiányzik s a gyermekek lelki gondozása kizárólag a vallásoktatás keretében történik. A köri vizsgálatok mindenütt és minden tárgvra nézve megtörténtek nagyon szép eredménnyel, úgy hogy azzal az iskolák »a többi református és más jellegű iskolákkal szemben a versenyt megállják s azok között nem utolsók«. Még néhány elhanyagolt iskolában is feltűnő haladás mutatkozott. Kitűnőre minősíttetett 13, jelesre 7, jóra 7, elégségesre 2 tanerő. A pápai egyházmegye a megszokott tartalmas és alapos jelentésben mutatja be iskoláit. Fájdalommal emlékezik meg nagy halottjáról, Kis József esperesről, kinek a tanügy iránt való odaadó gondossága kiváló "1
