Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1925

1925. szeptember - Oldalszámok - 1_3

- 3 táplált szeretetemnek és tiszteletemnek kifejezést kívántam adni az által is, hogy temetésén személyesen megjelentem, e helyütt pedig' kérem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlést, hogy a közös protestáns ügyek fáradhatatlan munkásának, a testvéri együttérzés fenkölt lelkű apostolának és a magyar protestántizmus eme méltó büszkeségének emlékezetét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és ezt hozzuk az ág. hitv. ev. dunántúli egyházkerület tudomására is. Ugyancsak a folyó évben, július hó 12-ón hunyt el a magyarországi ág. hitv. ev. egyház egy másik ékessége is: eperjesi Scholtz Gusztáv, a bányai egyházkerület nyugalomba vonult püspöke, megérdemelt nyugalmának 7-ik esztendejében. „Mint igehirdető, mint pásztor ós egyházkerületének bölcs kormányzója" kitörölhetetlenül irta be nevét egyházkerülete történetébe, egyéniségének varázsa számos tisztelőt szerzett számára egyházkerületén és az ág. hitv. ev. egyházon kiviil is és a szeretet törvényének minden vonalon ós vonatkozásban való érvényre juttatására irányuló törekvése kiemelte őt felekezetének keretei közül és méltóvá tették arra, hogy a mi kerületünk jegyzőkönyvében is megörökíttessék emléke. Egyetemes egyházunkat irodalmi téren is súlyos veszteség érte, két kiváló egyházi Írónak, alsócsernátoni Csiky Lajos nyug. egyetemi tanárnak és Lóvay Lajos bicskei lelkésznek elhunytával. Mind a ketten kiváló munkásai voltak egyházi irodalmunknak; az előbbi mint főkép a gyakorlati theológia körébe vágó tudományos művek szerzője, az utóbbi, mint kiváló prédikáció iró szerezték meg a maguk számára hazai reformátusságunk elismerését. Munkáik nevüket továbbra is fenntartják, mint egyházunk odaadó, buzgó munkásaiét. Elhunytuk felett egyházkerületünk is fejezze ki a maga őszinte részvétét. Egyházkerületünket rendkívül súlyos veszteség érte gondnoki kara két kiváló tagjának, bánhegyesi Kulin Sándor pápai ós kenesei Kenessey Miklós mezőföldi egyházmegyei gondnokoknak elhunytával. Kulin Sándor azok közé a kiváló fórfiaink közé tartozott, kik a magyar kálvinizmus kettős pillérén megingathatatlanul állanak, egyfelől az egyházhoz s valláshoz való ragaszkodás, másfelől erős hazafias érzés voltak jellemvonásai. Ideálizmusával —végtelenül sokra értékelte a lelkészi pályát — csak munkaszeretete mérkőzött; amily tántoríthatatlan volt az igazsághoz való ragaszkodásban, annyira gyengédnek bizonyult a 1*