Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1924

1924. október - Oldalszámok - 11

— 11 hassa, hogy az átvett kettős szent lángot lobogó fénnyel fogja átadhatni utódának! A mindnyájunk lelkéből és lelkéhez szóló üdvözlőbeszéd jegyzőkönyvben leendő kinyomaiását egyházker. közgyűlés elrendeli. 17. Főgondnok úr üdvözlő beszédére püspök úr nagy figyelemmel és tetszéssel kisért következő beszéddel foglalta el püspöki székét: Főtiszteletü és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés ! Mélységes alázattal a mindenek felett szabadon rendelkező Isten iránt, kinek tetszett az Ő erejét az én erőtlenségemben megdicsőíteni, őszinte hálával mindazok iránt, kik bizalmukkal megajándékozva, e nem keresett diszes állásra elhívtak, foglalom el a dunántúli református egyházkerület püspöki székét, hogy Isten és e szent gyülekezet színe előtt ünnepélyes esküben foglalt kötelességeim teljesítését megkezdjem. Ha végig tekintek a reám váró nagy feladatok hosszú során s ezzel szemben mérlegelem a magam gyarló erőit, joggal támad fel bennem a kétség, ha vájjon a legjobb akarat mellett is képes leszek-e közéletünknek még mindig háborgó tengeréri egyházkerületünknek reám bízott hajóját az isteni cél felé vivő útjában biztosan kormányozni? Képes leszek-e a hányattatások közepette, szemem előtt a betlehemi csillaggal, úgy vezetni a reám bízottakat, hogy anyaszentegyházunk nagy érdekei ne szenvedjenek kárt e válságos napokban. Megnyugtat azonban az Isten kegyelmében való rendületlen hitem s az a tudat, hogy válságról csak földi értelemben szólhatunk, mert az odafennvalókban nincs változás s a változásnak még csak árnyéka sem. Míg itt alant birodalmak omlanak össze, az Istenországán a pokol kapui sem vehetnek diadalmat; mig itt trónok inognak meg s uralkodók mennek száműzetésbe, a Király, kinek országa nem e világból való, szilárdan ül a maga trónján s szelíden őrzi örökségét; mig földi hatalmasok ígéretei máról-holnapra elmúlnak s szavai ingadoznak, mint a széltől hajlított nádszál, az Úrnak Ígéretei soha el nem múlnak s az Ő beszéde megmarad mindörökké. Az Úr beszéde, az Isten örök igéje az a fegyver, mely meggyőzi a világot s az az alabástrom szelence, mely a világi reményekben megcsalódott szivekbe a mennyei Atya akaratán való megnyugvás balzsamát csepegteti. A harc és enyhület emez eszközét minél avatottabb kezekbe adni lesz gondoskodásom egyik legfőbb tárgya. A lelkészképzést intenzívebbé tenni, a theológiai ismeretek megszerzését kapcsolatba hozni a tudás egyéb ágaival és e forrongó kor mélyen járó társadalmi problémáinak ismeretével: ebben látom jelen s jövő lelkészképzésünk legfontosabb feladatát. Nagyon előmozdítaná e cél elérését, ha lelkésznövendékeink részére alkalmas internátusban, az idő gazdaságos kihasználásával, megadhatnók a lehetőséget saját maguk minél alaposabb képzésére s egyúttal már az akadémia falain belül önálló szellemi