Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1921

1921. április - Oldalszámok - 11

— 11 — része; a lelkész-özvegyek, lelkész-árvák és mindnyájunk legnagyobb részvétének osztályosai: sok hadiözvegy és hadiárva küzd az anyagi gondok tömegével, vagy jutott el a nélkülözés határáig. Theologiai akadémiánk kiváló tanári karának és hallgatóinak helyzete is javítást kiván. Mindezen társadalmi és gazdasági kérdések arra köteleznek, hogy minden téren megtegyük a tőlünk telhetőt. Ez óriási munkakör. Jelenti azt is, hogy egyrészről a széles néprétegeket kötelességünk haladásukban erélyesen támogatni és erősíteni; másrészt több társadalmi osztályt, amely ma óriási nehézségekkel küzd, segíteni kell abban, hogy módjuk legyen résztvenni nemzetünknek művelődési és gazdasági életében. Úgy értesültem, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak iskolakerülése, züllése és eldurvulása sok helyütt ijesztő mérveket öltött. Az illetékes hatóságokkal és a hivatott társadalmi szervezetekkel karöltve itt is fel kell vennünk a munkát. Nemcsak emberszeretetből. Azért is, mert ez a munka, ha azt a Gondviselés eredménnyel koronázná, a nemzeti erő, a nemzeti vagyonosodás és a haladás fokozását vonná maga után. Mi, világiak sem fogjuk ezeken a munkatereken kötelességünket elmulasztani, de különösen lelkészi és tanítói karunkra itt igen nagy hivatás vár. A belmisszió terén végzett munkát fokozott erővel folytatni kell. A sürü közvetlen érintkezés a néppel legjobban tájékoztat és igen sok bajnak fontos tényezőit derítheti fel. Fülemben cseng még halhatatlan elődömnek intése: járjátok be a falut, amelyben laktok, látogassátok meg azokat, akiknek valami bajuk, gondjuk van, majd meglátjátok: igazi nagy szerencsétlenségeket is minő keresztyéni türelemmel visel el a magyar ember. Kövessük tanítását és ha nem mindenben tudunk is hozzá emelkedni, a mi munkánk által is törekedjünk felismerni, megbecsülni tanulni s ahol szükséges, kifejlődéshez segíteni a fajunknak széles néprétegeiben rejlő nagy kulturális és erkölcsi erőket. T. Közgyűlés ! Mint gyarló, bűnös, gyenge ember iparkodom úgy berendezni életemet, mintha ebben az órában meghalnék, de- mint magyar, minden gondolatommal és cselekedetemmel arra törekszem, hogy nemzetem újabb ezredéveket is újabb felvirágzásban élhessen át. És éppen ezért tudom, hogy a jelennek szörnyű sok baja közt sem feledkezhetünk el a hazánkat a jövőben érhető újabb katasztrófáról. Közel 80 éve immár, hogy azok a nagyok, akikkel akkor a Gondviselés hazánkat megáldotta, b. Wesselényi Miklós, Deák, Vörösmarty előrelátták és jelezték a veszedelmeket, amelyek a magyarságnak legfontosabb létérdekeit a jövőben fenyegették. Azóta keserves tapasztalat bebizonyította, hogy azok magyar fajunknak állami létét, sőt magyarságunkat, hitünket, mindazt, ami lelkünknek kedves, ami jövőnkre nagy jelentőségű, támadták meg. Erről a megmaradt csonka kis országról sem mult el a veszedelem. Sem Oroszországnak hódító tervei, sem a közvetlen szomszédságunkban ala-