Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1921
1921. április - Oldalszámok - 12
— 12 — kult új államoknak imperialisztikus törekvései nem szűntek meg. Nem is titkolt szándékuk: ha ürügyük, alkalmuk és erejük lesz hozzá, a csonka Magyarországot is felosztani maguk között. Fennebb már rámutattam arra : mily szomorú sorsa van a magyarságnak a megszállott területeken. Ugyanez a sors várna reánk is, ha az ellenséges imperializmusnak hódító tobzódása további sikert érhetne el, amitől Isten óvja fiainkat és unokáinkat is. Ezzel szemben a védekezésnek egyetlen módja: az erők fokozása. Ebből az okból kerestek a XIX. században is magyar államférfiak megbízható szövetségeseket. Manapság, mikor több száz millió ellenséges érzésű, részben egymás között rokon népek vesznek körül, az erők fokozása csak az erők egyesítése állla történhetik, Nemcsak jövőnket rontaná meg, de egész nemzeti létünket is kockára tenné, ha nyilt vagy leplezett kulturharc, polgárháború vagy ilyen fajta viszályok dúlnának közöttünk. Nem óhajtom, hogy félreértsenek. Álláspontom korántsem jelenti a gyáva megalkuvást, még kevésbbé az egyenes meghátrálást minden támadás elől. Lehetséges, hogy bennünket reformátusokat is más magyarok támadni fognak. Demagógok és veszedelmes túlzók is akadnak minden felekezet tagjai közt. Nemzetünk érdeke követeli, hogy se egyik, se másik felekezetnél ne ezek a túlzók jussanak döntő befolyáshoz. Egyesek esetleg egyéni vagy muló, kicsi, pártpolitikai célokból is tehetnek olyan nyilatkozatokat, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kivül. De ezeket nem tekinthetjük egy egész nagy felekezetnek, vagy a másik felekezet többségének álláspontja gyanánt. Hajlandók vagyunk más keresztyén felekezetekkel a magyarság és keresztyénség egyetemes nagy érdekeinek szolgálatában békességben együtt dolgozni, de ennek feltétele, hogy ne újíttassanak meg némely régibb viszálykodások, amelyek (inkább a vidéken), néhol felmerültek és a keresztyéneket elválasztják egymástól. Ezt kérnünk kell más felekezetekhez tartozó honfitársainktól. Magam részéről támadást semmikép nem óhajtok kezdeni. Vigyázó állásban leszünk ugyan, nem hallgatunk el semmi igazi sérelmet, csakhogy orvoslásuk végett közvetlenül és bizalmasan az erre hivatott hazai hatóságokhoz, vagy más tényezőhöz fordulunk és tőlük várjuk a megfelelő intézkedést. Tiszteljük más honfitársaink jogait, de védjük a magunkét. Hitünkből és igazi nagy érdekeinkből nem áldozunk fel semmit, de nem űzünk gravaminális politikát, mert a magyar reformátusság nagy ereje és művelődési súlya ezt nem teszi szükségessé, mert továbbá nehéz időkben az a fő, hogy a magyar ne álljon szemben a magyarral és hogy elhatározásainkban a
