Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

— 10 — válnak, úgy tesznek, mintha nem értenék, miről van szó; vannak azonban, fájdalom, olyan gyülekezetek is, ahol a hivek legnagyobb részét a kapzsiság, a vagyonszeretet uralja teljesen, ahol még a jobbak is, talán a „nem fizetünk" jelszót hangoztatóktól való félelemből, azonnal bizonyos szükkeblüséget árulnak el, amint egyházról, lelkészi fizetésről esik szó; aminek nem látják kézzel fogható anyagi hasznát, az iránt nincs bennük semmi fogékonyság; magasabb kötelességekről tudni sem akarnak, a világ dolgainak hajszolásában s a földi kincseknek minden nemesebb érzést megtagadott gyűjtésében Istenről egészen elfeledkeznek. Nagyon természetes, hogy ezek előtt a magasabb erkölcsi s egyéb kötelesség egészen ismeretlen fogalom. Úgy beveszik magukat anyagi érdekeik sáncai közé, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel hozzájuk férni szinte lehetetlennek látszik. De csak látszik, mert nekem az a meggyőződésem, hogy annak a fegyvernek, inely Istennek ereje minden hivőnek üdvösségére, bátor lelkesedéssel, akadályt nem ismerő kitartással forgatása mégis csak diadalra vezet, mert ha a mi hitünk meggyőzte a világot, akkor a világ fiainak meghódolása Isten szent igéje előtt nem maradhat el. Elismerem, hogy lelkésztársaink közül többeket méltán keserít el hiveink viselkedése a javadalom-kiszolgáltatás kérdésében. Semmi kétségem sincs azonban az iránt, hogy ha lelkésztársaink szent hivatásuknak teljes átérzésével, nem engedve magukat elkedvetleníttetni a hálátlanság, gyűlölködő rosszakarat, vagy szándékos félreértés bántó megnyilvánulásai által, végezik a megtartásnak, ahol pedig nem konzerválni, hanem a romok felett újat kell teremteni, a gyülekezet újjáépítésének nehéz, de isteni munkáját; ha egyek lesznek híveikkel a szó szoros értelmében az Ur Jézus Krisztusban: akkor Istennek jóságos kegyelme enged még látniok jó napokat, boldog és vidám órákat. Arra kérem tehát lelkésztestvéreimet, hogy kivetve szivükből minden keserűséget, egyedül az Ur Jézus Krisztus lelke által áthatottan s az ő szeretése által lelkesítve végezzék azt a szent szolgálatot, amelyet vettek az Úrtól, végezzék Isten dicsőségére, nem szabva magukat semmiben a világhoz, mint akik nem embereknek, hanem Istennek kívánnak tetszeni. Hassa át minden ténykedésüket a vallásos meggyőződésnek lángoló lelkesedése, legyenek az igazi hitéletnek ragyogó példányképei, szóval legyenek