Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921
1920. szeptember - Püspöki jelentés
— 11 — apostolok a szó valódi értelmében; akkor tapasztalni fogják, hogy az Ur gondot visel az övéiről. A javadalmazás kérdése szinte önmagától oldódik meg, mert hiveik maguk jönnek rá arra, hogy akik az oltár körül forgolódnak, joguk van ahhoz, hogy az oltárról éljenek. 1) A mostani nehéz idő tanított meg bennünket arra, hogy sok dolgot egészen más világításban lássunk, mint ahogy tettük eddig. Óhajtandónak tartom tehát, hogy lelkésztársaink, hivatalos állásuk méltóságát mindig szem előtt tartva, foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel is, vagy talán helyesebben a gazdálkodás kérdésével . . . Nagyon sajnálnám, ha bárki is félreértve szavaimat, azt gondolná, hogy a lelkészeket falusi gazdákká kívánom tenni. Távol legyen! Jól tudom, hogy egyházunk akkor volt virágzó, a lelkésznek akkor volt igazi tekintélye, hívei akkor néztek rá bizonyos büszkeséggel, ha az, amikor fölkeresték, a „muzeumban" könyvei között volt található. Ma is azt szerelném, ha a lelkészt hivei komoly foglalkozásba merülten a „muzeumban" találnák. Ez azonban nem zárja ki, hogy tudományos foglalkozása mellett érdeklődjék a gazdasági kérdések iránt is, érdeklődjék oly módon, ahogy ezt tudományosan képzett úri embertől joggal el lehet várni. Azonkívül, hogy magára nézve is jelentékeny anyagi haszonnal jár s mentesíti olyan gondoktól, amelyek ma annyi embernek keserítik el az életét, híveinek is hasznos felvilágosítást lesz képes adni olyan kérdésekben, amelyekkel a mi népünk nem szeret foglalkozni, nincs is ehhez kellő iskolázottsága, de amelyeknek ismerése a termésértékesítés, termelési ágak jövedelmezősége szempontjából nagy jelentőséggel bir, a közvagyonosodást igen szépen mozdítja elő. Általában ma kell a lelkésznek kivenni a részét minden olyan tisztességes foglalkozásból, amellyel szerencsétlen hazánk boldogulását mozdítjuk elő. A világforgalom, a világkereskedelem terén való otthonosság sohasem válik kárára a lelkésznek. Jó azt tudni, hogy az élet ütőere hogyan ver. m) A kommunizmus bukása után nagyon széles körben volt elterjedve az a — ma már jogosan mondhatom : balga — hiedelem, hogy egyes vidékeken a református lelkészek is részt vettek a kommunista eszmék terjesztésében, hogy közülök nem egy izigvérig kommunista volt és mint ilyen, agitált hivei körében, sőt