Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

- 8 úgy hogy volt olyan tanító, aki az első kiutaláskor e cimen 26.000 koronánál többet kapott. Ezt látva, a lelkészek közül némelyek mozgalmat indítottak, hogy követelni kell a csehektől a kongrua, a kor- és családi pótlék kiutalását. A cseh állam ez idő szerint hajlandóságot mutat a követelés teljesítésére a hűségeskü letevésének feltétele alatt és — incredibile dictu — erre többen annyira hajlandók, hogy még a tőlünk való elszakadás mellett is emelkedtek hangok. Mivel a mozgalom megindítását azzal a műfeljajdulással vezették be, hogy velük nem törődik senki, nincs, aki vezesse, tanácsolja őket: felhatalmaztam Patay Károly barsi esperes urat, mint rangidősebb esperest, hogy ha szükség esete merül fel, elvégezhesse helyettem a kerületi elnökség jog- és hatáskörébe utalt teendőket. Sajnos azonban, hogy semmi sem úgy történt, mint a mai helyzet parancsolja. A Komáromba összehívott értekezlet mint kerületi közgyűlés alakult; az esperes úr levél papirost és borítékot nyomatott „püspöki hivatal" felirattal, azután pedig siettek Pozsonyba a segélyek ügyében. Szerencsére, Szabó György ügyész úr törvényeink értelmében kezelvén a kérdést, elhárította a veszélyt. Magam is közöltem két levélben is az esperes úrral, hogy a segélyek igénybe vétele a legszerencsétlenebb ballépés lenne, s összes eddigi fáradozásaink sikertelenné tevése mellett külföldi testvéreink előtt mindennél beszédesebb cáfolata annak, hogy a megszállott területeken lakó hitsorsosaink a magyarországi református egyház osztatlan egységének fenntartását óhajtva tűrnek, szenvednek, készen még a legvégső áldozatra is. Megírtam, hogy a kérdéses borítékokat mellőzze már csak a félreértés kiküszöbölése végett is; megírtam, hogy ha tanácsra van szüksége, ne Kassára írogasson, hanem forduljon hozzám. Közöltem, hogy nagyon bánt eljárásuk azért, mert az érdekükben Budapesten több ízben folytatott tanácskozásokra egész vagyont költöttem, s kilátásunk van rá, hogy nem sok idő múlva abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy minden segélyt megadhatunk. Úgy látom, eredménytelenül, mert az esperes úr f. hó 8-án Rimaszombatban járt. Kérem a közgyűlést, hogy intézkedéseimet jóváhagyni, s a barsi és komáromi lelkész urakat az egység elvének jelentőségére utalással a segélysürgetés abbahagyására felhívni szíveskedjék.