Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

i) Még elszomorítóbb a helyzet a szerbek által megszállott területen, ahol a hívek sem tanítót, sem papot fizetni nem akarnak. A kommunizmussal kacérkodó s ellenünk sötét gyűlölettel eltelt szerb hatósági közegek kárörvendve nézik a magyarságnak ezt a lezüllését, mert nekik úgyis az a legfőbb törekvésük ez idő szerint, hogy a lakosságot a szerbekhez való csatlakozást kérő ivek aláírására birják, amit azzal a hitegetéssel vélnek elérhetni, hogy náluk sem papnak, tanítónak fizetni, sem katonáskodni nem kell. Ehhez járul, hogy az egyes uradalmakat, papi birtokokat kezdik szétosztani. Minden időben akadtak emberek, kik az ilyen beszédeket szívesen hallgatták, még szivesebben követték. Az erkölcsi felfogásnak mindenfelé látható sajnálatos meglazulása nagyon érthetővé teszi, hogy híveink közül igen sokan elvesztették józan ítélőképességüket, s a lelketlen izgatók után indulva, rohannak vesztükbe. A lelkészek több helyen nélkülözések, szenvedések között élnek. A bajok szaporításához járul a szerencsétlen díjlevélkérdés. Megtennénk az itteni kétségbeejtő helyzet szanálására mindent, de hát itt csakugyan úgy van „Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei". Ha valahonnét segélyt kapunk, annak egy részét ide kell első sorban felhasználnunk Ma nem tehetünk mást, mint bátorítjuk, kitartásra buzdítjuk lelké, 'társainkat, híveinket szóbeli üzenetek utján. A b.-somogyi espe " úr Vargha Dezső darányi lelkész úrra bizta ennek a 18 gyülekezetnek ideiglenes gondozását. Az ő erélyes, higgadt megfontolása tehet ez idő szerint legtöbbet a bajok enyhítésére. k) A meg nem szállott területről érkezett jelentésekből nagyon változatos színezetű helyzetkép alkotható s nem mondhatom, hogy e képen a sötét szin a kizárólag uralkodó, mert vannak vidékek, ahol az esperesi jelentés szerint a háború előtti állapot teljesen visszatért, a hivek vallásos buzgósága a templomok látogatásában, az urvacsorával való élésben és adakozásban lélekemelő módon nyilatkozik. Nincs olyan nemes cél, melyre ne adakoznának kész szívvel; a belhivatalnokok járandóságait kiszolgáltatják pontosan. Más tájakon úgy van, mint a 75-ik dicséret mondja: „Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk: a templomba megyünk, hol Úr Istennek szent igéjét halljuk". De ahol Jakab apostol szerint a hitet a jócselekedetekkel kellene megbizonyítani, ott félreállnak, tartózkodókká