Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

azokat a mellékmondatokat, amelyek az általa önkényesen közbeszúrt tagadások keletkezésének még a lehetőségét is kizárják, úgy állította be jelentésébe, hogy azokkal megtévesztően tájékoztattam a gyülekezeteket, s „ráütöttem mintegy a pecsétet" a D. P. L. 13. számában megjelent két cikkre. Ez ellen a beállítás ellen a leghatározottabban tiltakozom, azt visszautasítom és kérem a kerületi közgyűlést, hogy tett intézkedésemet, egyezően az esperesi karral, helyeslőleg tudomásul venni kegyeskedjék. g) Zoch Samu pozsonyi zsupán, akit a cseh köztársasági elnök a felekezeti kérdések intézésére teljhatalmú megbízottá nevezeit ki, Kovács Lajos komáromi egyházmegyei tanácsbiró s pozsonymegyei főügyész úr utján közölte velem azt az óhajtását, hogy mielőtt az ág. hitv. ev, atyafiaknak adott ideiglenes egyházalkotmányt a református egyházra is kiterjesztené, megbeszélést szeretne velem folytatni. Ennek következtében április 23-án Pozsonyba utaztunk, s Kiss Albert ker. tanácsbiró, Kovács Lajos megyei ügyész és titkárom jelenlétében beszéltünk a kérdésről, s abban állapodtunk meg, hogy miután a béketárgyalások menetéről nekünk tudomásunk nincs, a cseheknek azt az állítását pedig, hogy az ántánt a csehek által megszállt területet a cseh-szlovák köztársasághoz csatolta, a békeszerződés ratifikálásáig befejezett tényként nem fogadhatjuk el, tehát tárgyalásba bocsátkozni már most idő előtti volna, a békeszerződés megkötéséig a kérdést íüggőben hagyjuk. E szerint tájékoztattam azokat, akikkel személyesen érintkeznem lehetséges volt — a postaközlekedés hónapokon át teljesen szünetelt, — lelkére kötvén mindenkinek a református anyaszentegyházunk osztatlan egységéhez való hűséges ragaszkodást, még ha e miatt egy ideig nélkülöznünk kellene is. h) Vérző sebeket kell érintenem annak fölemlítésével, hogy nemcsak az általános helyzet változott igen nagyot az úgynevezett békeszerződés folytán, hanem ami a legfájdalmasabb, elszomorító változást mutat: tanítóink és lelkészeink egy részének magatartása is. A cseh kormány a tanítóknak, miután a fogadalmat letették, még annál is nagyobb javadalmazást állapított meg, mint nálunk a tanácskormány annak idején folyósított. Ezen felül ad minden hónapra 1800 K havi drágasági segélyt a múltra is visszamenően,