Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1921. szeptember - Püspöki jelentés

- 50 legessé lelkésztársaim szíves figyelmének felhívását a felekezeti érdekek ápolására. .. Oktatásügyünk terén igen örvendetes haladás VI. Oktatásügy. á||

apítható meg) amit sze

rény nézetem szerint annak köszönhetünk, hogy már az 1919/20. tanévben sokkal több időt fordítottunk a tanításra, mint a többi fő- és középiskolák. Ezért sikerült az 1920/21. tanév folyamán eltakarítani a rendszeres munka útjából az előző idők romboló szellemének utolsó maradványait, úgy, hogy az csaknem minden tekintetben normális esztendő jellegével bírt, mint ezt az évi Értesítő adatai igazolják. Igaz ugyan, hogy ez az eredmény nehéz küzdelmek és nagy áldozatok árán volt elérhető, amint ezt a mult évi jelentésemben feltüntethetni szerencsém volt, de legyen hála a Mindenhatónak, a kitartó munkát Istennek kegyelme előmenetellel, sikerrel koronázta. a) Theológiai akadémiánkon rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenünk amiatt, hogy nélkülöznünk kellett dr. Antal Géza kipróbált nagy munkaerejét, kiváló képességét, az egyháztörténeti tanszéket pedig nem tölthettük be. Még kedvezőtlenebbé vált helyzetünk azáltal, hogy Kállay Kálmán tanár úr is eltávozott tőlünk április hó végén, elfogadva a konventi titkári állást, amely érdekeinek, mivel családja Pesten lakott, sokkal jobban megfelelt. Ez a körülmény arra indított, hogy a papnövendékek párbeszédes vizsgáira kiváló gondot fordítsak. Megjelentem tehát a kollokviumokon minden tanár úrnál, minden tárgyból s a kikérdezésben magam is részt véve örömmel állapítottam meg és bátorkodom jelenteni, hogy a hallott feleletek a tananyag alapos ismertetéséről s az iparkodó, szorgalmas növendékeknél annak kellő ismeréséről tettek bizonyságot. Leendő életfoglalkozásuk követelményeinek megfelelő komolyságot tanúsítottak hittanhallgatóink magaviseletükben is, résztvéve abban a hitépítő munkában, amelyet tanáraik különböző egyesületekben és vallásos összejövetelek alkalmával végeznek. Kérem a közgyűlést, hogy a theol. tanár uraknak összes testi és lelki erőik felhasználásával végzett eredményes munkájukért kegyeskedjék jegyzőkönyvében elismerését fejezni ki. Sajnálattal kellett azonban azt is tapasztalnom, hogy több növendékünkben nem volt sem elegendő lelkierő arra, hogy szakítson