Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1921. szeptember - Püspöki jelentés

35 szcldel le egyes részeket, hogy odadobja éhségcsillapító konc gyanánt annak a mohó kapzsiságában minden tisztességes érzést levetkezett szomszédnak, akit mi több századon át saját testünkkel védtünk, véres verejtékünkkel tápláltunk, azt hangoztatjuk: „de azért óh ember magadat el ne hagyd, örök búbánatért bizalmad fel ne add". Ha keserűséggel tölt is el, hogy ez ellen a barbár, vad brutalitás ellen azok, kiknek kezében a haza sorsának intézése van, nem tartották szükségesnek a nemzet bevonásával elsősorban méltóságteljes komoly hangon tiltakozni, azután pedig a nemzeti nagy fájdalom és felháborodás messzehallatszó kiáltásának nyomatékot is adni; ha lehangol is, hogy ennyire lerongyolódott rólunk nemzeti nagy erényeinknek, büszke nemzeti önérzetünknek ragyogó köntöse: mi azért még ma is azt hirdetjük és valljuk, hogy ezt az országot virágzóvá, műveltté, becsültté a nagy alkotásokra hivatott és képes magyar géniusz tette; mindent, ami itt szép, magasztos és vonzó, a teremtő erővel gazdagon megáldott magyar lélek hozott létre és alkotott: úgy fenntartója és továbbfejlesztője is csak a magyar géniusz, a magyar lelki erő lehet. Legelső s legszentebb kötelességünk tehát ennek a magyar alkotó erőnek, a magyar géniusznak a maga eredeti tisztaságában, jellegzetes kialakulásában megőrzése, gondozása, helyes irányban működtetése; a magyar teremtő léleknek vallásos szent igazságokkal, igazán ker. erkölcsi tartalommal telítése, a tudomány, művészet kincseivel állandó gazdagítása, a műveltségnek lehető legmagasabb fokára emelése. Ha bennünk is annak a minden áldozatra kész haza- és fajszeretetnek magasra csapdosó lángja lobog, amely őseinket hevítette, nagy és nemes elhatározásokra tüzelte: akkor zúdulhat ránk akármilyen csapás, tombolhat felettünk a világot szinte sarkaiból kifordító vihar, mi ennek a földet seprő Cherubnak szárnyain lelki szemeinkkel ott látjuk ülni a mi megtartó, szabadító Istenünket, aki a cikázó villámok ragyogó fényében nemcsak hatalmának, erejének nagyságát mutatja, hanem kegyelmének gazdagságát, szerető atyai jóságát is érezteti velünk és fölemelt fővel kiáltjuk: Bizonyára nagy dolgokat cselekszik velünk a mi Urunk Istenünk, igazságunkat eltiportatni nem engedi s nem engedi, hogy ellenségünk a mi nyomorúságunkon vigadjon. Erős nemzeti öntudatot, mély vallásos meggyőződést kard élére hányni nem lehet. 3*