Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - m01_8

- 8 — s az igazi megnyugvás és béke a lelkek belső békéje és megnyugvása. Hogyan harcolhatja meg egyházunk ezt az előtte álló nemes harcot? Ha olyan vezetői lesznek, akik Isten erejétől megerősödve törhetetlen energiával, a cél világos meglátásával és a hit soha el nem alvó reménykedésével fogják meg a kormányrudat. Ilyen vezetőnek ismertük meg az elmúlt tiz év alatt szeretett főgondnokunkat. S ezért a bizalom és a reménykedés szava Istenhez való könyörgéssé változik át szivünkben. Könyörgéssé és szivünk mélyéről előtörő buzgó imádsággá, hogy főgondnokunk életét tartsa meg a mindenható Atya kedves családjával együtt hosszú időkön át, adja őt minékünk még évtizedeken keresztül s adjon neki olyan erőket, amilyenekkel eddig is elárasztotta, tartsa meg hitét, bizalmát és szeretetét ezutánra is s a növekedő feladatokkal szemben növelje meg az ő hatalmas személyiségének az erejét és kitartását, hogy legyen ő Isten országában csodálatos dolgoknak végrehajtója. Ezzel a fohásszal, ezzel a buzgó könyörgéssel fejezzük ki a leghívebben mindnyájunk szivének őszinte, forró dobogását s ezzel a fohásszal üdvözöljük 0nagyméltóságát főgondnoki áldásos működésének 10 éves évfordulóján. A kegyelet adóját lerovandó, legelső helyen kell megemlékeznem az egész magyar református egyház közös nagy halottjáról, dr. Baksa Lajos konventi előadóról. Az országos egyházkormányzat körül kifejtett fáradhatatlan és eredményes tevékenységével, az újabb időkben minden nagyobb egyházkormányzati feladatunk megoldásánál tapasztalatait és széles látókörét hathatósan felhasznált munkálkodásával, szeretetreméltó egyéniségével kiérdemelte mindnyájunknak becsülését s azok között a férfiak között foglalt helyet, kik a legértékesebb és a leghasznosabb munkát végezték el egyetemes egyházunk életében. Temetésén résztvettem. Kérem emlékét megörökíteni jegyzőkönyvünkben is, a gyászoló családnál pedig jegyzőkönyvi kivonat alakjában fejezzük ki őszinte részvétünket.