Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917
1917. október - Oldalszámok - 195
— 195 — örömöt biztosít az anyagiakban való szegénység mellett is; addig a reformáció feltartóztatás nélkül fogja végezni léleknemesítő magasztos munkáját; addig mindenkoron látni fogjuk a megújulást az elmének lelke szerint. Amit az egyéni életben hivatott végezni a reformáció soha nem szünetelő, áldásos munkája, az távolabbi célját el csak úgy érheti, ha átalakító üdvös hatása látható lesz a társadalmi élet minden formájában. A reformációra tényleg itt vár a legmagasztosabb feladat! Mert bármerre tekintünk, fájó szívvel kell látnunk, tapasztalnunk, hogy a társadalmi élet terén mennyi a fogyatkozás, mennyi a mulasztás, mennyi itt minden lépten-nyomon a reformálni való. Fel sem teszem azt a kérdést, hogy életre tudtuk-e már kelteni azon nemes, emberbaráti intézményeket, amelyek az özvegyek, árvák, elhagyottak nyomorát enyhíteni, sorsát jobbítani, a legégetőbb társadalmi sebeket gyógyítani volnának hivatvák ; vannak-e alkotásaink, amelyeknek rendeltetésük kiküszöbölni az életet megmételyező, az elégületlenséget folyton ébrentartó nagy viszásságokat ? Csak azt kérdezem, hogy van-e annál fonákabb jelenség, mint a jog kiterjesztését követelve megfeledkezni arról, hogy a legerősebb társadalmi nivelláló hatalom a szivekbe mélyen beleplántált és ott gyökeret vert kötelességtudat a kötelességeink teljesítésére való szilárd elhatározás és minden vonakodás nélküli készség. A meggazdagodás mai nemtelen utján való lótás-futás, tülekedés mellett gondol-e valaki arra, hogy az egyénben magában rejlő nagy értéket megbecsülje, azoknak az anyagiak feletti fölényét elismerje, gondol-e arra, hogy ezen szellemi, erkölcsi értékek megszerzését életcélnak, hivatásának tekintse; hogy példát adjon ós neveljen munkaszeretetre, a becsületes munka végzésből származó erkölcsi méltóságérzet fenségességére ? Ne ámítsuk magunkat, Istenfélő Keresztyének. Mindezek nálunk nagyon ismert szavak, de teljesen hiányzó valóságok. Amig tehát ez lesz nálunk a társadalmi életnek a képe, addig a reformáció lelkét magunk között tétlenségre kárhoztatnunk nem szabad. 13*
