Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 196

— 196 — De nem folytatom tovább, nehogy nagyon is igénybe vegyem a szives Figyelmet. Az eddigiekből is megállapítható, hogy a reformáció a fejlődő, haladó emberi életnek nagy velejárója, tulajdonkóp maga a szó nemesebb értelmében vett igazi élet, élet az Ur Jézus Krisztusban, megújulás az elmének lelke szerint. Ünneplésünk úgy lesz minden tekintetben ehhez a nagy időhöz és önmagunkhoz méltó, ha most a reformáció négyszázados emlékünnepén komoly elhatározás kel a szivünkben végezni azt a munkát, teljesíteni azt a szolgálatot, amelyre elhívott, amelyet számunkra kijelölt Istennek kegyelme, hogy legyen mindegyikünk Krisztusnak hű vitéze s örvendező lélekkel vallhassuk: élek többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus. Ámen. Utóima. Hálatelt szívvel borulunk le szent szined előtt, felséges Istenünk és magasztaljuk jóságodat, hogy kegyelmedet ez órában sem vontad meg tőlünk. Hirdettetted szent igédet, melyből megtanultuk, hogy egész életünknek újjászületése nélkül Tenéked tetsző életet élni nem tudunk. Uh, nagy a mi szivünknek öröme, Mindenható Atyánk és örvendez a mi lelkünk, hogy tanítasz bennünket az élet ösvényére ós vezérelsz a Te igazságodban, hogy lábaink ne ingadozzanak még akkor sem, ha megrendül a föld és a hegyek fundamentumai inogni kezdenek. Buzgón könyörgünk, jó Istenünk, Atyánk, hogy adjad nekünk továbbra is a Te idvességednek paizsát, szilárdítson meg bennünket a Te jobbkezed és a Te. jó voltod magasztaljon fel minket, hogy mindenkoron vig szívvel énekelhessük : Áldott az Ur, a mi erős kővárunk, dicsértessék a mi idvességünknek Istene. Te állj mellettünk szüntelen, Megváltó Ur Jézus Krisztusunk, hogy örvendhessünk a Te szabadításodban és a veled való egyesülésben újjászülethessünk, hogy legyenek tiszták érzelmeink, szentek minden gondolataink, hogy ne szavakkal, hanem tetteinkkel dicsőítsünk Téged. Oh Istennek lelke, ki a fájdalmak sötét éjjelében oly