Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 194

— 194 — meg és jaj nekik, ha az evangéliumot nem hirdetik. Ennek hatása alatt mondotta a nagy reformátorok egyike : „itt állok, másként nem tehetek". Es munkájuk nem volt eredmény nélkül való. Fellépésük óta mostanig az emberiség a fejlődés utján nagyobb haladást tett, mint évezredekkel azelőtt. A reformáció tehát hatalmas lendület az emberi fejlődés utján Istennek vezetése alatt az ő szent országának valósulása felé már itt ezen a földön. Igazi megújulás az elmének lelke szerint. Ez a megújulás nem jön csak úgy önmagától létre. Sok átvirrasztott éjszaka készíti elő talaját, sok nehéz lelki harc előzi meg életrekelését. Ugy de, ha ez csakugyan úgy van; ha a reformáció a nemesebb értelemben vett életnek a harca mindaz ellen, ami egészséges fejlődésének, szabad mozgásának útjába akadályokat akar gördíteni; ha az az életnek a harca mindenféle bűn, gyarlóság és tökéletlenség ellen, harc a jogtiprás, az elbizakodottság és hatalmaskodás ellen : akkor kétségtelen, hogy mig lesz vágy és törekvés tisztább, nemesebb és szebb emberi élet után, addig a reformáció sem fog szünetelni ; mig akadnak emberek, akik érezik a maguk lelki szegénységét, lelki nagy nyomorát, amig lesznek, akik a bűnbánat keserű könnyeit hullatják gyarló voltuk miatt, mig feltör a töredelmes szivekből a bánatos sóhajtás: Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből, addig a reformáció folyton munkában lesz, hogy újjá születhessék a bűnöknek, a világnak meghalt emberi lélek ; mig az emberi szivekben lesz egy parányi, kicsiny hely, hol a szeretet magasztos érzelme nagy szerényen meghúzhatja magát; mig az emberi szivekből ki nem alszik végkép a megváltó isteni szeretetért való hálának utolsó szikrája; míg akadnak emberek, akikben fogékony kebelre talál Istennek irántunk való kegyelme az Ur Jézus Krisztusban ; akik előtt rokonszenvesebb a Szentlélek áldó munkássága, mint a világi örömök; inig ki nem pusztul ennek a földnek a színéről az a felfogás, hogy a földi kincsek, a világi nagy javak nem a legfőbb emberi értékek, hogy van gazdagság, mely igazi lelki boldogságot, mennyei