Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1916

1916. október - Oldalszámok - 5

— 5 — összegyűjtöttél bennünket, kiket őrállókká tettél anyaszentegyházadban, hogy az apostoli egyház példája szerint tanácskoznánk azokról a dolgokról, amelyek alkalmasak országodnak terjesztésére, amelyekkel iskoláink virágzását mozdíthatjuk elő. Fájdalommal kell bevallanunk, felséges Istenünk, hogy mi a magunk erejéből nem tudjuk munkálni a jót, amit mitőlünk követelsz, nem tudunk Neked lélek szerint, szivünk tisztaságában szolgálni. Hozzád folyamodunk azért, minden erőnek örök forrása, mennyei jó Atyánk és esedezve kérünk, közöld velünk Szentlelkednek megvilágosító erejét, hogy tisztán láthassuk azokat, amik lelki életünknek javára szolgálnak. Távoztass el tőlünk minden félreértést és munkálkodjál úgy a mi sziveinkben, hogy a szelídség ós szeretet lelke legyen vezérünk e mi tanácskozásunkban. Légy közöttünk a bölcsesség ós igazság tanácsával, hogy amiket szent segedelmeddel végezünk, szolgáljanak azok nagy nevednek dicsőségére, egyházunknak s híveinknek igazi javára, szolgáljanak iskoláinknak boldogulására. Oh, hallgasd meg szolgáid esdő könyörgését, Szent Fiadért, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Amen. ti. Főtiszteletü püspök úr, utalva arra, hogy egyházkor, főgondnok urat országos teendői akadályozzák a megjelenésben, midőn főgondnok úr nevében is üdvözli az egyházker. közgyűlés tagjait, az Istenhez intézett fohász után a következő megnyitó beszédet tartja: Harmadszor jöttünk össze, hogy tanácskozzunk anyaszentegyházunk és iskoláink ügyeiről; harmadszor jöttünk össze, amióta ez a nagy világfelfordulás, ez az életet pusztító csapás az emberiségre rászakadt. Nem az a dolgunk most, nem az a feladatunk, hogy keressük az okokat, amelyek ez elé a nagy megpróbáltatás elé állítottak bennünket, amelyek annak tulajdonképeni előidézői voltak. Különben is csak a mindenható Isten, aki belát a szivek rejtelmes mélységeibe, aki ismeri az emberek •