Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1916
1916. október - Oldalszámok - 6
— 6 — gondolatait, szándékait és utait, egyedül a megmondhatója annak, hogy miből eredt és honnét ez a minden emberi értéket megsemmisítéssel fenyegető orkán. Nekünk ebben a világfelfordulásban az a kötelességünk, hogy odaadó buzgósággal keressük a gyógyító forrásokat, Istentől nyert tehetségünk mértéke szerint, összes erőink felhasználásával törekedjünk enyhíteni ezt a szerencsétlenséget és mindazt a sok keserűséget, mely ennek nyomában jár. Tudnunk kell tűrni, szenvedni Isten akaratán való •megnyugovással és annak meggondolásával, hogy földi halandó nem illetékes arra, hogy irányt szabjon a Mindenható akaratának, kijelölje utainak irányát. Egy percig sem szabad felednünk, hogy korlátolt erőkkel biró teremtmények vagyunk, kiket csak egy dolog illet: meghajolni Isten akarata előtt és imádni őt magunkba szállt lélekkel még akkor is, amidőn dolgaink kialakulása azt látszik mutatni, hogy a legszentebb elhatározás által irányított buzgó törekvés mellett is csak azt kell éreznünk, látnunk, tapasztalnunk, ami az emberi szivnek nagy és mélységes fájdalmat okoz. Minél mélyebb lesz bennünk az Isten akaratán való megnyugvásnak érzete, annál képesebbek leszünk a vállainkra nehezülő terhek elhordozására. / Es még egyet. Szerencsés helyzetünk a minden egyes hű egyháztagra háruló általános kötelességen kivül minket személyes kötelesség elé is állít, amelyet törekedtünk teljesíteni eddig s amelyet nemes elhatározással kell ezután is betöltenünk. Nekünk szép történeti multunk van, amelynek kötelező erejét szem elől téveszteni egy percig sem szabad. De én nem csupán a múltra, sokkal inkább a jelenre gondolok kötelességeink fölemlítésénél. Nem volnánk méltók ehhez a szép történeti múlthoz, nem volnánk méltók ehhez a mostani nagy időhöz, nem volnánk méltók nagynevű vezérünkhöz, egyházunknak ehhez a sziklaszilárd erős oszlopához, a kötelességtudás és teljesítés kimagasló példányképéhez, ha férfias kitartással, lángoló lelkesedéssel nem haladnánk most is a kötelességteljesítés utján, ha ily módon nem vennénk ki teljes önfeláldozással a magunk részét a
