Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915

1915. október - Oldalszámok - m01_10

— 10 — f célok felismerésében és szolgálatában egyesültek munkavágytól duzzadó ifjú erők, tisztes vének, hófehér hajú öregek s egymással nemes versenyre kelve mutatták meg, hogy milyen erőpróbát bir el a szeretettel párosult komoly kötelességérzet, milyen csodákat tud művelni ma is az egyetértés, a kitartás, az önzetlen, buzgó lelkesedés; csak arra a közönségesen tudott dologra legyen szabad utalnom, hogy amikor a sebesülteknek ágy- és fehérneművel ellátása, harctéren levő véreinknek az idők zordonságából folyó veszedelmek elleni védése, oltalmazása vált szükségessé, híveinknek a legmesszebbmenő önmegtagadásban nyilatkozó áldozatkészsége szinte határt sem tudott ismerni. A legszegényebb napszámos épúgy sietett keresményéből megtakarított filléreit letenni az áldozás oltárára, mint a fényes paloták dúsgazdag lakója a maga ezreit. Kész volt inkább maga nélkülözni, csakhogy azok, akik a legértékesebb, a legszentebb áldozatot hozták saját vérükkel, ne legyenek kénytelenek nyomorogni. És azóta is ahány neme a segélynyújtásnak nemesen érző szivek kezdeményezése folytán felmerült, azok közül mindegyikből, minden vonakodás nélkül kivették a maguk részét hitsorsosaink, kivették a maguk részét a hadikölcsön jegyzéséből is úgy, hogy szinte aggódva bocsátottam ki körlevelemet a rokkant katonák felsegítésére vonatkozó gyűjtés tárgyában s íme már a mai napig 20185 K 62 fillér gyűlt be hozzám. A bejött összeget további rendelkezésig a komáromi első takarékpénztárban helyeztem el. Összesen három gyülekezet nevében jelentette csak a lelkész a polgári hatóság által e cimen ugyanezen időben eszközölt gyűjtésre utalással, hogy a hivek az adakozásba már belefáradtak. Fölemelő és boldogító érzéssel tölthet el tehát az arról való meggyőződés, hogy a magyar nemzet oly kiváló lelki tulajdonokkal és magasztos keresztyéni erényekkel ékeskedik, amelyek fényesen igazolják a haladó s történeti jelentőséggel bíró népek körében az isteni kegyelem s bölcs gondviselés által számára kijelölt feladat betöltésére alkalmas voltát, nagy életereje s munkabírása által garantált fejlődésképességét. Ha nem tagad-