Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - m02_2

- s elődöm az egyházi és iskolai életről s az ezekkel összefüggő kérdésekről beszámolni, fontosabb esetekben iránytadó utasításokat nyújtani, vagy tájékoztató nyilatkozatokat tenni szokott, az én mostani előterjesztésem nagyon színtelennek fog feltűnni. Nagyon kérem a Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlést, hogy talán a kezdet és átmenet nehézségeivel némileg indokolható, de menteni csak nagy jóakarattal menthető ezen fogyatkozást méltóztassék kegyesen elnézni s nem tekinteni súlyos beszámítás alá esőnek azt sem, hogy reflexiókba, kombinációkba az egyes jelenségek érintésénél nem bocsátkozom, mert úgy gondolkodom, hogy ezek helyett célravezetőbb az egyházmegyék nagyérdemű elnökségeivel való bizalmas megbeszélés alapján irányítani egyházi s iskolai életünk menetét s juttatni elintézésre a fontosabb kérdéseket. Mivel ezt szándékozom inaugurálni, ezért kérek most szives elnézést. Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad most már áttérhetnem jelentésemnek egyes részeire. Haiáio- I. Azt hiszem, Főtiszt. Egyházkerületi Közgyiizások. nagyon sokunkban uralkodó az az érzés, mely az 1914. évről azt szeretné már énekelni: „Elmúlt vége, mint kezdete; Már van csak emlékezete". Ez az esztendő a mi kerületünkre nézve nagyon aggasztó jelenségek között köszöntött be s pár nap elteltével mélységes gyászt hozott reánk: elszólította közülünk a mindenek felett szabadon uralkodó mennyei Atya büszkeségünket, rendkivüli adományokkal gazdagon megáldott nagy vezérünket, dr. Antal Gábor püspökünket. Az a közfeljajdulás, mely e vészhir nyomában fakadt kerületünknek legtávolabbi részében is, és az az általános visszhang, melyet fájdalmunk megnyilatkozása keltett; a gyászos eset folytán az ország minden részéből megnyilvánuló az a részvét, amelyben közéletünk nagy alakjai, illusztris testületek, minden rendű és rangú egyesek adtak kifejezést a boldogult nagy érdemei iránt érzett elismerésüknek, minden szónál világosabban hirdeti, hogy Antal Gábor milyen kimagasló nagy alakja volt nemcsak a magyarországi református egyháznak, hanem a ma-