Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. március - Oldalszámok - 11

— 11 — úta: Isten adja a szelídségnek és igazságnak, az erőnek és tanácsnak lelkét s ezáltal viszi véghez az ő szent akaratát. Istenre bízom tehát magamat. Magamban nem bízhatom. Ö formált, tudja dolgomat Lelkem ezzel biztatom. Az ige szolgálatában való forgolódásomnak minden alkalmánál követni igyekezem Szent Pál apostolnak, akihez való kegyelme a mennyei Atyának nem volt hiábavaló, minden időkre szóló magasztos példáját, hogy az én beszédem és prédikálásom ne álljon emberi bölcsességnek hitető beszédiben, hanem a lelki erőnek megmutatásában, hogy hiveim megismerjék Istennek igazságát, mely drága ajándékként adatott nekünk a mi Úrunk Jézus Krisztusban ; az igazság által megismerjék azt a szabadságot, melyre hívott minket az Úr, mert az az igazi szabadság, hogy lélek szerint járjunk és szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek, nem a betűnek óságában, hanem a léleknek jóságában és felebarátaink szeretésében. Csak ha ezt teszem, akkor adok méltó hálát az én Uramnak Istenemnek, hogy engemet hívnek itélt, helyeztetvén e szolgálatba, csak így munkálhatom az ő szent országának célját, hogy Istennek népe általam bővölködjék hittel, tudománnyal, hogy megismerje a léleknek gyümölcseit, melyek táplálnak a szent és örök életre. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, amit az imént mondottam, azt a nagy apostol szavait használva, példában szabtam magamra az én szeretett atyámfiaiért, lelkésztársaimért, akik a gyakorlati igehirdetés terén nálam sokkal avatottabbak, tehát annak a mindennapi élethez való viszonyáról itéletmondásra sokkal illetékesebbek is; akik tehát nagyon jól tudják, hogy az apostol szerint mi Isten mellett munkálkodó szolgák vagyunk, kiket azért küldött az Úr, hogy hirdessük az evangéliumot, mely Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére; hirdessük, nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztusnak keresztje hiábavaló ne lenne, hanem prédikáljuk, mint meg vagyon írva, amelyeket szem nem látott, amelyeket Isten készített az őket szeretőknek, prédikáljuk olyan beszédekkel, amelyekre a Szentlélek tanít, a lelkieket lelkiekhez szabván, hogy ennek következtében úgy ítélhessen felőlünk az ember, mint Isten titkainak sáfárai felől, kikben az kívántatik meg, hogy hívnek találtassanak. Arra törekeszem minden erőmmel és arra kérlek titeket is atyámfiai a mi Urunk Krisztusnak nevére, hogy mindnyájan ugyanazon egyet szóljátok és ne legyenek ti közöttetek meghasonlások, de legyetek egybekötözöttek egy akarat és egy érzelem által, mert ez a mi dicsekedésünk, ami lelkiismeretünknek bizonysága, hogy isteni szelídségben és tisztaságban Istennek kegyelme által való ajándékokkal forgolódunk e világban és nem elegyítjük meg Istennek beszédét, mint némelyek teszik, hanem tisztán szólunk a Krisztus felől, mint Istennek megbízott sáfárai. Eképpen tanítván és követvén a mi Urunk Jézus egészséges beszédét, dicsőítjük csak a mi szolgálatunkat s veszünk kölcsönös növekedést egymás hitéből. Úgyde a mi tisztünknek szolgálata, azt a célját, hogy híveink, kiknek pásztorává tőn minket az Úr, növekedést vegyenek abban, aki a fő, t. i. a Krisztusban, csak úgy érheti el, ha mint bölcs tanítómesterek egyházi szolgálatunkban is