Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. március - Oldalszámok - 12

— 12 — az egyéni közvetlen nevelésnek elvét alkalmazzuk és hogy ez megtörténhessék, arra nézve, ha szükségét látom, nem fogok habozni megragadni minden alkalmat, a külföldön oly hasznosnak bizonyult nyári szemináriumok rendezésére, amelyekben a mindennapi élet tanúsága szerint, termékeny erejüeknek bizonyult igazságok megismerésén kivül komoly férfiak folytassanak magas színvonalú eszmecserét a mi népünk, vallásos igényeinek és gondolkodásának megfelelő gyakorlati eljárásmódokról. Mert szerintem a nép hitéletére hatást csak az gyakorolhat, ami magából a népéletből fejlődött ki, az azt megértők bölcs irányítása és vezetése mellett. Amit idegenből portálunk, legyen az bármilyen tetszetős, népünk lelke előtt mindaddig idegen marad, míg csak a saját lelki világa szükségleteinek megfelelővé nem formálta át. Csak az ilyen tőrőlmetszett, a magyar népszellemmel összhangzó eljárásmód lehet az az eszköz, melynek alkalmazásával vihetjük foglyul a lelkeket Krisztusnak és verhetjük diadalmasan vissza a hitetlenségnek és rosszakaratnak ellenünk intézett támadásait. Volt idő, Mélyen tisztelt Közgyűlés, amidőn nagy lelki szomorúsággal gondoltam arra a másfélszáz esztendőre, mely nyomtalanul tűnt el anyaszentegyházunk tudományos életéből a protestáns külföldi népek élénk egyházi irodalmi mozgalmaiból, nyelvi okokból történt kimaradásunk folytán. De ha tekintetbe veszem azokat a súlyos következményeket, melyekkel ezek a harcok az illető népeknél is jártak, szinte azt kell mondanom, hogy Istennek irántunk való nagy kegyelme nyilatkozott meg abban, hogy ezekből a dogmatikai harcokból mi kimaradtunk. Most azonban, ha nem vesszük észre az idők jeleit, ha nem vonjuk le a legszélső határig elmenő következményeit annak a nagy igazságnak, hogy a keresztyénség nem elvont tudományos elméletek konglomerátuma, hanem gyakorlati életfolyamat, melybe mint ilyenbe kell beleilleszkednünk, szükségletei felismerése és kielégítése céljából; ha engedjük, hogy a bizalmatlanság elkedvetlenítsen, a hálatlanság lehangoljon, az útunkba kerülő akadály visszariasszon ; szóval, ha csak beszélünk evangéliumi igazságokról, de nem ismerjük azokat sem úgy, amint azok megírattak az élet könyvében s abban a gyakorlati alkalmazásban, ahogy azokat a nagy apostol a keresztyén élet irányításának szempontjából minden levelében bemutatja ; ha azok nem hatják át egész valónk minden ízét s nem sugároznak onnét ki magában a szilárd meggyőződésben rejlő hódító erővel: akkor mi elveszítettük lábaink alól a talajt. Ha a vezértrombita bizonytalan zengést ad, meginog a hadsereg, a csatasorok felbomlanak, a sereg veszve van. Azért, kedves atyámfiai, lelkésztársaim, erősen és mozdíthatatlanúl álljatok, bővölködvén mindenkor az Úrnak dolgaiban, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Az a nagy apostol, aki nyugodt lélekkel írhatta, hogy többet munkálkodott, hogynem mindnyájan a többi apostolok, azt a kérdést is felveti azonban, hogy kicsoda vitézkedik valaha a maga zsoldján ? s a felvetett kérdésre azt a választ adja, hogy az Úr rendelte azt, hogy akik az evangéliumot