Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - 214

- 214 — vetkező szövegezésben terjeszti bizottság az egyházkerületi közgyűlés elé : I. A misszió-ügy állása általánosságban. Panasz nyitja meg az álalános jelentést, Az egyetemes konvent elrendelte, hogy a missziói jelentések az 1912 áprilisi jegyzőkönyvének 79—5. a. elfogadott külalakban és tartalommal készittcssenek meg és terjesztessenek fel. A vallásos oktatásnak a missziókörökben való rendezése czéljára szolgáló adatok kimutatására is uj formát fogadott el. Az egyházkerület azonban, bár egyetemes konvent rendelkezett az ezek befogadására szolgáló űrlapok kinyomatása és szétosztása tárgyában, még megkeresésre is, mind ez ideig nem juthatott azoknak birtokába. Csak természetes, hogy nem bocsáttatván rendelkezésére a pontosabb és teljes jelentést biztosító uj nyomtatványok: a régi külalakban és terjedelemben vonatott be és terjesztetik elő a területünkön mult évben folyott missziói munka általános képe, mindazokkal a hiányokkal, amelyek a régi nyomtatványok használata mellett el nem tüntethetők, s a vallásoktatásról, s annak eredményéről is csak a régi mederben adható felvilágosítás. Missziói munkálkodásunk 1912. évi képének van fény-, van árnyoldala. A fényokialt képezi a hitéletnek, Salgótarján és Kálnó kivételével, eleven-volta, s fokozatos fejlődése, amelyen kiemelkedő vonások a templomok látogatásában, az urvacsorával való élésben és a 27.434 korona összegű adakozásban megnyilvánuló hitünkhöz való ragaszkodás, — a Fiúméban, Nagykanizsán, Ruttkán, Ladislávon, Ujgráczon templom, s illetőleg imaházak építésére irányuló buzgalom, s lelkészeinknek nyomott anyagi viszonyaik között is az önfeláldozás körébe emelkedő lelkiismeretes kötelességteljesitése. Árnyoldalát alkotja a vagyoni helyzet nyomott-volta: az egyházak adóssággal túlterhelt állapotja, — a lelkészeknek nem a még intenzivebb gondozásra képesítő, de a jelen mindennapi kenyerét koczkáztató alantas-foku javadalma-