Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 27

- 27 Mégis, hogy a lefolyt több mint félszázad alatt a munkában, kötelességeim lelkiismeretes teljesítésében, életerőm elveszítve össze nem roskadtam és hogy a gondjaimra bizott kulturális intézetek azon magaslatról, hova elődeim által emeltettek, alá nem szállottak, de mindezideig a más intézetekkeli nemes versenyben az elsők között fényeskedtek: mindez nem az én érdemem és mindezt nem nekem, hanem elsősorban és mindenek felett a végetlen jóságú Isten kegyelme, édes atyai szeretete és gondviselésének, azután pedig ezen kulturális intézetek fejlesztését és előmenetelét velem együtt munkáló és erre hivatott közegek buzgó és lelkiismeretes működése eredményének lehet és kell tulajdonítani. VIert ha Isten kegyelme, segedelme és gondviselése velünk nincs, ha a velem együtt működő hivatalos közegek nem segitenek, nem támogatnak a nagy és nehéz munkában és ha mindnyájan, együtt, összetartva, ezen intézetek iránt lelkesedve nem küzdünk, hanem egyedül magunkra hagyatunk: könnyen ugy járhattunk volna, én és a velem együtt ezen intézetek czéljaiért küzdök, mint járt az a hadvezér, aki a sereg élén lelkesedve rohanta meg az ellenséget s midőn csatasorok közé ért, akkor vette észre, hogy magára maradt, a sereg ötet nem követte és az ellenség által elfogatva, a csatát elvesztette. Ugyanazért mindenek előtt Istenre gondolva, nemcsak én, hanem mindnyájan, kik ezen intézetek érdekeiért müködtünk, mindnyájan ajkunkra vehetjük a Zsoltárok Írójának eme szavait: „Nem nekünk Uram, nem nekünk engedd, hanem a te szent nevednek adjad a te irgalmasságodért a dicsőséget. Tehát ha van érdem — az nem enyém; mert Isten dicsőíti meg az ö erejét mindnyájunk erőtlenségében. De nem érdemeltem meg ily nagymérvű megtiszteltetést és érdemesitést azért is; mert ha egyházi, iskolai közügyek szolgálatában több, mint félszázados működésem ideje alatt hiven s lelkiismeretesen teljesítettem azokat, melyeket a törvény és hivatalos esküm parancsoltak, ez még magában nem szolgál érdemül; — hiszen Pál apostol eléggé értésünkre adta ezen szavaiban: „Hacsak azokat teljesítettétek, amelyek nektek parancsoltatnak, akkor haszontalan szolgák vagytok s nincs nektek semmi érdemetek", — már pedig én — és ezt szégyenkezve kell beismernem és vallanom — azon sokféle és nagyon fontos más irányú hivatalok és megbizatásokban