Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - m01_3

töltötte be s különösen kegyeletes hálával kell megemlékeznünk arról az áldásos munkásságáról, melyet, mint a báró Baldácsy-féle protestáns alapítvány elnöke egész magyarhoni protestáns egyházunk s közelebbről a mi dunántuli ref. egyházkerületünk érdekében is végzett. Azokban az ügyekben, melyek magyarhoni ref. egyházunkat is érdekelték, mindenkor igaz testvéries szeretetet és jóakaratot tanúsított. Gyászos elhunyta méltán keltett élénk részvétet egész magyarhoni protestáns egyházunkban. Ezen részvétnek táviratban adtam kifejezést a gyászoló családnál, részvétiratban pedig a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerületnél. Kérem a főtiszteletü egyházkerületet, hogy e kiváló protestáns férfiú emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, őszinte részvétünknek pedig adjunk kifejezést a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerületnél s a mélyen lesújtott gyászoló családnál. 2. Nagy veszteség érte dunántuli református egyházkerületünket azáltal, hogy elszólította közülünk az Ur az örök jutalom elvételére Thaly István ny. kir. műszaki tanácsos urat, kerületünknek nemes lelkű, fenkölt gondolkozású világi tanácsbiráját 1912. évi november hó 5-én életének 67-ik évében. Mindnyájan érezzük a közös nagy veszteséget, mely az ő gyászos elhalálozásával bennünket ért, mert az ő élete folyásában kitűnt a nagylelkű, nemes szivü, jó és szeretetreméltó ember, kinek érzelmei, vágyai és törekvései mindenkor összhangban voltak szavaival és tetteivel, ki minden dolgát okosan, bölcsen, komoly megfontolással, Istenbe vetett bizalommal és végetlen emberszeretettel intézte. Maga volt a megtestesült szerénység. A hazafiság nála nem hangos szavakban, hanem a társadalomban reá háruló kötelességek pontos teljesítésében állott. Hivatalos állásában a tehetség és szakképzettség, tiszta, megvesztegethetetlen jellem, a szigorú kötelességérzet, az igazság, méltányosság, a közérdeknek a magánérdek fölé helyezése jellemezte. Vallásához, egyházához őszinte szívvel-lélekkel, odaadó hithűséggel ragaszkodott. Bölcsességével, buzgóságával, áldozatkészségével több egyházunk megalkotásában tevékeny részt vett, egyházunk és iskoláink ügyei iránt melegen érdeklődött, azok javára önként és jó kedvvel hozta meg az áldozatot nagyon sok alkalommal. Egyházkerületünk ügyeit annyira szivén viselte, hogy mint világi tanácsbiránk, minden gyűlésen jelenvolt s lelkiismeretes buzgóságát meg-