Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - m01_4

— 4 — hatóan mutatja az a körülmény, hogy súlyos betegségében, gyászos halála előtt hat héttel még részt vett legutóbbi közgyűlésünkön. Temetésén személyesen részt vettem, illetve a gyászszertartást végeztem Budapesten, 1912. évi november hó 7-én. Hült teteme a szertartás után Csepre szállíttatott s az ottani református temetőben helyeztetett nyugalomra. — Hálás kegyelettel emlékezzünk meg a mi nagy jóltevőnkről, kerületünk eme hűséges munkásáról s áldott emlékét, egyházkerületünk ügyei előbbrevitelében szerzett nagy érdemeit örökítsük meg jegyzőkönyvünkben. 3. Egyházkerületünk lelkészi karából magához hivta az Ur az örök jutalom elvételére tisztelendő Raksányi Károly urat, a balatonhenyei ref. egyház hosszú időn keresztül fáradhatatlan, buzgó lelkipásztorát 1912. évi deczember hó 2-án, életének 84-ik, buzgó lelkészségének 53-ik évében; tisztelendő Nagy Sándor urat, a gyermelyi ref. egyház hűen és lelkiismeretesen szolgált lelkészét 1912. évi deczember hó 8-án, életének 82-ik, gyermelyi lelkészségének 42-ik évében; tisztelendő Ragályi László urat, a görgetegi ref. egyház nagykészültségü, de emellett szerény s egyháza ügyeit szivén viselő lelkészét, a belsősomogyi egyházmegyének előbb egyházi aljegyzőjét, utóbb pedig főjegyzőjét 1912. évi november hó 18-án életének 56-ik, buzgó lelkipásztorkodásának 34. évében; tisztelendő Patay Árpád urat, a garamszentgyörgyi egyház szép reményekre jogosító ifjú lelkészét 1912. évi deczember hó 11-én 33 éves korában, lelkipásztori működésének 5-ik évében; végül tisztelendő Marosy János urat, a rinyakovácsi ref. egyház fiatal, csak 2Va évet szolgált lelkipásztorát 1912. évi szeptember hó 29-én. Mindnyájan hű munkások voltak az Ur szőllőjében, híven sáfárkodtak a rájuk bízottakban anyaszentegyházunk, gyülekezeteik hivei javára s a mindenható Istennek dicsőségére. Midőn a hű munkatársaktól bucsut veszünk, elvesztésük feletti igaz fájdalmunknak adjunk kifejezést jegyzőkönyvünkben, gondoljunk rájuk kegyelettel, érdemeiknek hálás elismerésével, őszinte munkatársi tisztelettel, nyugvó poraikra kérjük a Mindenható szent áldását, lelkűknek pedig a mennyei örök élet soha nem hervadó koszorúját! 4. Fájó érzéssel kell megemlékeznünk keresztesi Kiss József urnák, a debreczeni ref. főgimnázium nyugalmazott tanárának folyó évi január hó 20-án életének 70-ik évében történt gyászos elhuny-