Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1912

1912. szeptember - Oldalszámok - 5

tásunk és kötelességünk csak az lehet, hogy a csendes és produktív munkával foglalkozzunk, azzal az építő munkával, atnely erősekké tesz bennünket az élet küzdelmeiben magasztos hivatásunk teljesítésére. Hogy ebben a munkában jelentékeny szerepet játszik napjainkban az egyházi tisztviselők anyagi helyzetének kérdése, az valóban indokolt és természetes. Azon csak az ütközhetnék meg, aki szemet huny az utolsó évek gazdasági fejlődése előtt és nem látja azt a nagy horderejű tényt, hogy ez a gazgasági fejlődés a mindig fokozódó drágaság folytán súlyosabb helyzetet teremt a társadalom mindazon rétegei számára, amelyek fix fizetésből kell, hogy fenntartsák magukat. Mindezek a rétegek saját maguk és családjuk iránt való jogos kötelességérzetből igyekeznek korszerűen javítani anyagi helyzetüket. Áll ez, Mélyen tisztelt Közgyűlés, a mi tanitói karunkra nézve is. A tanitói kar nagyon sokat nyert az utolsó emberöltő alatt, de abból, ami nyereségnek mutatkozik, tényleg tetemes részt ragad el magának a drágaság s amellett a fokozódó kultura. A terjedő felvilágosodás természetszerűleg magasabb igényeket ébreszt a népnevelés iránt, magasabb és magasztosabb hivatás és kötelesség vár a tanitói karra is, illő és helyes tehát, hogy a tanitói kar is ennek megfelelően egyre magasabb díjazásban részesüljön és teljesen jogosultnak tartom a mi felekezeti tanitói karunknak azt a törekvését is, hogy anyagi helyzete az állami néptanítókéval egyforma elbánásban részesüljön. Nem is tudnám megérteni, hogy ez a jogos törekvés miként legyen feltartóztatható, amidőn az állam nagyon helyesen már a középiskolai tanárok fizetésénél erre az egyedül helyes álláspontra helyezkedett, mert hiszen vagy ne csináljunk felekezeti kulturát, vagy csináljunk az államival egyenlő értékű felekezeti kulturát, mert a semminél is rosszabb volna egy az államinál gyöngébb kulturával felvenni akarni a versenyt. Ahogy ezt a helyes elvet honorálja az állam a középiskolai tanárok illetményeinek rendezésénél, nem kétlem, hogy be fog következni nem hosszú idő alatt az az idő, amidőn ezt a jogos törekvésünket elérhetjük a néptanítóknál is. Itt azonban, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, bármennyire szeretném is, ha mentül előbb teljes sikert érhetnénk el, mégis kettős