Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1912

1912. szeptember - Oldalszámok - 6

— 6 — kéréssel fordulok tanítói karunkhoz. Az egyik, hogy ennek a czélnak elérésénél méltóztassanak bizonyos türelemmel lenni és megnyugodni abban, ha legalább is jelentékeny lépesek történnek előre a czél teljes és végleges eléréséig. Mert hiszen tudjuk mindnyájan, hogy nemcsak a felekezeti tanitói kar állit fel ujabb igényeket, hanem nagymérvű igényekkel lép fel az állami tanítóság is, ugy hogy teljes lehetetlenség volna az állam pénzügyi helyzetének felforgatása nélkül egyszerre elégíteni ki mind a két követelést, kielégíteni azt az igényt, amelyet az állami tanítók táplálnak és egyúttal azt a különbözetet is elenyésztetni, ami az állami és a felekezeti tanítók fizetése között van. Az idei költségvetésbe egy nagy összeg van felvéve, gondolom 12 millió, a tanitók fizetésrendezésére, ebben részesülni fognak az állami és felekezeti tanitók, lényegesen fog tehát javulni a felekezeti tanítóság sorsa is. Én elismerem, nem helyes, hogy megmarad a különbség, de hiszen az életben soha semmiféle társadalmi osztály nem érheti el minden vágyát egyszerre és azért még egyszer nagyon kérem a mi tanitói karunkat, tanúsítsa ebben a kérdésben azt a nemes mérsékletet, amelyet atyáik és nagyatyáik tanúsítottak, akik a múltban az övékénél. annyival súlyosabb helyzetben, annyival nehezebb körülmények között olyan magasztosan teljesítették hivatásukat. Ezen a réven van még egy másik kérésem a tanitói karhoz: ne hallgasson azokra a hamis prófétákra, akik kötelességeik megszegésére akarják rábirni és pedig én a kötelességet nem abban a rossz gyerek, vagy rossz cselédhez méltó felfogásban értem, nem azt tekintem csak a tanitói kar kötelességének, amit jól-rosszul el kell végeznie, hogy fegyelmi alá ne kerüljön. Kötelesség alatt én a becsületes ember, az egész ember emberi hivatásának teljes betöltését értem. A tanitói karnak is nem csupán az iskolai munka robotszerü elvégzésében kell kötelességét látnia, hanem abban is, hogy minden szép és nemes küzdelemből, a nép anyagi és szellemi emelésének nemes munkájából mindenütt kivegye a maga részét. Higyje meg nekem a tanitói kar, hogy a legveszedelmesebb ellenségei azok, akik erről az útról eltántorítani törekesznek, mert le fogják rombolni bennük azt a nemes, ideális felfogást és a jól elvégzett munka felemelő tudatát, amely utóvégre is a benső megelégedésnek és lelki békének egyedül biztos forrása és mert annak