Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_m01_6

— 6 — tanári pályán 44 évi hü, buzgó, fáradhatatlan és hivatott munkássága által kifejtett és amely által elévülhetetlen érdemeket szerzett és osztatlan tiszteletet vivott ki magának. Nyerje meg a hü munkás igaz jutalmát attól, aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Mi pedig gyászoló érzéssel adjuk át emlékét jegyzőkönyvünkben az utókornak, részvétünket fejezzük ki gyászoló családjának. Egyházkerületünk lelkészi karából magához hivta az Ur az örök jutalom elvételére tisztelendő Csépi Miklós urat, a csákberényi református egyház buzgó, komoly törekvésű, egyháza anyagi és szellemi érdekei előmozdításán hűen fáradozó lelkészét, 1910. évi szeptember hó 23-án, életének 31-ik évében; továbbá tisztelendő Nagy Mihály urat, a diósförgepatonyi reformált egyház nemes törekvésű, a dunántuli református egyházkerületben csak rövid egy évig, de hűen és lelkiismeretesen szolgált lelkészét, 1911. évi január hó 7-én 51 éves korában; tisztelendő Szakonyi József urat, a nagyvázsonyi református egyháznak buzgón, lelkiismeretesen működött lelkészét, 1911. évi május hó 25. napján, életének 69-ik évében; tisztelendő Gutray Mátyást, a barsi református egyházmegyében fáradhatatlan és nagy hivatottsággal működött segédlelkészt, életének 26-ik évében, 1911. évi márczius hó 15-én. Mindnyájan hűen munkálkodtak az Ur szőllőjében azon idő alatt, amelyre elhivattak. Nem számítottak nagy földi jutalomra, csak a mindenható Isten helybenhagyására és örök kegyelmére, amely őket buzdította, erősítette és meg is nyugtatta. Most, midőn a hü munkásoktól mint munkatársak, akik még a nap hevét hordozzuk, megválunk, gondoljunk rájuk kegyelettel, érdemeik elismerésével és a hü munkást megillető tisztelettel. Ezen érzelemnek hatása alatt adjunk kifejezést fájdalmunknak elvesztésük felett jegyzőkönyvünkben és kérjük az egek Urát, hogy a hű munkásoknak adjá meg az égben igaz jutalmukat az ő örökké való jósága és kegyelme mértéke szerint! _ 2- Az isteni gondviselés, amely egyik kezével Üdvözlések megsebesít, a másikkal meggyógyít, a felemlített gyászesetek nyomán éreztette velünk az ő véghetetlen jóságát is, amidőn anyaszentegyházunk által szenvedett nagy veszteségek közül némelyeket már eddig is helyrepótolt. 1910 október hó 11-én iktatta be hivatalába a tiszáninneni református egyházkerület újonnan meg-