Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_m01_7

választott főgondnokát, méltóságos Dókus Ernő urat. A magyar református egyház hosszú idő óta ismeri Dókus Ernő ur Őméltó­sága áldásos működését az egyházi élet terén, mert eddig is a legelsők között működött ő azon körben, ahol anyaszentegyházunk egyházi és világi tagjai egyházunk közjava felvirágoztatásán és gyarapításán fáradoznak. Mint az egyetemes egyházi közalap végre­hajtó bizottságának elnöke, évtizedek óta működik igazságossággal, pártatlansággal, bölcs mérséklettel gyülekezeteink anyagi bajainak orvoslásán és elesett állapotának felsegitésén. Alig van olyan segélyre szorult gyülekezetünk, amelyik a legközelebbi évtized alatt az ő jóakaratú gondoskodását ne érezte volna. Mint az egyetemes konvent kongrua-bizottságának előadója, fáradhatatlan munkálkodással, az illetékes helyeken való személyes közbenjárással igyekezett azon, hogy lelkészeink és segédlelkészeink fizetése a méltányosságnak minél megfelelőbb módon rendeztessék és a törvénynek intézkedései legalább az alkalmazásban és gyakorlatban ugy vitessenek keresz­tül, hogy egyházunk jogai a más felekezetüekkel szemben méltá­nyos tekintetbe vétessenek. Csak azok, akik mindezen ügyekben Dókus Ernő ur fáradhatatlan működését ismerik, tudják megítélni, mennyi az a munka, amelyet ő önzetlenül, elismerésre nem is szá­mítva, a legnagyobb pontossággal és odaadással végzett. így ő rá nézve az a megtiszteltetés, hogy a tiszáninneni egyházkerület főgond­nokává megválasztatott, annyira az igazságosság követelménye volt, hogy saját egyházkerületében éppen azok, akik e megtisztelő állásra jogos igénnyel bírhattak volna, a megtiszteltetés elől önként tértek ki és azzal adták meg Dókus Ernő urnák a méltó elismerést. Üdvö­zöljük Dókus Ernő uj főgondnok urat mi is azon jókivánattal, hogy a jó Isten engedjen neki időt és alkalmat arra, hogy eddigi nagy érdemeit hosszú ideig tartó áldásos munkájával még szaporíthassa és egyházunk közjavának, boldogulásának minél több hasznos szolgá­latot tehessen. A Kun Bertalan tiszáninneni püspök ur elhalálozásával meg­üresedett tiszáninneni református püspöki állásra az egyházkerület közbizalma főtiszteletü Fejes István urat hivta el, akinek 1910. évi deczember hó 11-én Sárospatakon történt ünnepélyes beiktatásán az egyházkerületet küldöttséggel képviseltük és kifejeztük jókivána­tainkat és üdvözletünket ugy a beiktatott érdemes püspök ur, mint

Next

/
Thumbnails
Contents