Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_m01_5

— 5 — azzal is, hogy hirtelenül és váratlanul elveszítettük egyházi ügyeinknek fáradhatatlan hü munkását, tekintetes Csorba Ede egyházkerületi világi tanácsbiró urat 1911. évi február hó 20-án életének 64-ik évében. Csorba Ede ur hűséggel, áldozatkészséggel, buzgósággal szolgálta anyaszentegyházunk ügyeit ugy az egyházkerületi közgyűléseken és bíróságokban, amelyekben tisztét egyháza iránti szeretetből, kiváló szellemi tehetségének és képességének teljes felhasználásával teljesítette, valamint a belsősomogyi egyházmegyében, amelynek kiváló tanácsbirája, és a kaposvári ref. egyházban, amelynek egyik alapitója, ügyeinek előbbrevivője és köztiszteletben álló irányadó oszlopférfia volt. Mindnyájan nagy örömmel számítottunk arra, hogy őt legközelebbi közgyűlésünkön, amelyet az ő közhasznú működésének tulajdonképpeni székhelyén, Kaposváron tartunk, szerencsések lehetünk üdvözölni és tárgyalás alá kerülő fontos ügyeinket ott az ő mindenkor alapos, széles látókörről tanúskodó, egyedül egyházunk közjava által irányított közreműködésével intézni. Azonban a mindenható Isten, akinek gondolatai nem a mi gondolataink, máskép határozott és összejövetelünknél fájó érzést kelt szivünkben, hogy ő hiányzik körünkből és mi az örvendetes találkozás helyett csak emlékét ujithatjuk már fel kegyelettel a derék, kötelességét hűen teljesítő férfiúnak, csak érdemeit ismerhetjük el, amelyeket kora ifjúságától folytatott buzgó munkásságával szerzett. Áldáskivánattal mondjunk neki, mint hű munkatársunknak utolsó istenhozzádot. Érdemeit örökítsük meg jegyzőkönyvünkben ; fájdalmas részvétünknek adjunk kifejezést azoknál, akiket az ő kQra és váratlan elhunyta velünk együtt közösen, de mégis a legnagyobb mértékben sújtott, az ő szeretett, kedves családjánál. Fájó érzést kelt keblünkben az is, hogy a halál álal elveszítettük idősb Héjas Pált, a csurgói ref. főgimnáziumnak nyugalmazott kiváló tanárát, 1911. évi február hó 15-én életének 77-ik évében. A boldogult, bár már tiz év óta nyugalomba vonult és szeretett családja körében csendes visszavonultságban élt, de ugy az egyházkerület és a belsősomogyi egyházmegye, mint a csurgói református főgimnázium tanári kara és az egykori tanítványoknak az a nagy serege, akiket ő nevelt a hazának és egyháznak hű fiaivá, a társadalomnak hasznos tagjaivá, mindenkor elismeréssel és hálával gondolnak arra az áldásos munkára, amelyet idősb Héjas Pál ur a