Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909
1909. október - Oldalszámok - 1_11
— 11 —Oláh Gábor máv. felügyelő ur, valamint segítőtársai: Salamon Ferencz várfelügyelő és Kocsi János erdőtanácsos urak a legnagyobb áldozatokat meghozták pénzben, munkában, utánjárásban azon czélból, hogy a zólyomi missiói anyaegyház, mint az egész felvidéki magyarságnak és reformátusságnak góczpontja, szerveztessék és a lelkészi állomás betöltessék, ami Isten segítségével sikerült is. — Mindazoknak, akik önkéntes adományaikkal és áldozataikkal járultak gyülekezeteink felsegéléséhez, terheik könnyebb hordozásához, nyilvánítsuk köszönetünket. 5. a) Az elmúlt tanévben egyházkerületünk gyülekezetei- Tan- és ben elemi iskolai mindennapi tanköteles volt 29.190 ,skola ugy e ktanuló, az előző évinél 718-al több; iskolába járt 28.572 tanuló, az előző évinél 566-al több. Ezenkívül állami vagy más felekezetű, illetve községi iskolába járt 3381 kerületünkbe tartozó ref. tanköteles. Ismétlő-iskolás volt 10.743, ebből tényleg látogatta az iskolát 10.185. Az elemi iskoláztatás terén tehát a dunántúli ref. egyházkerületben levő gyülekezeteink megfelelnek azon nagy feladatnak, amely ugy egyházi, mint magyar nemzeti szempontból, mint elutasithatlan kötelesség háramlik reájuk. Bár sok áldozatot kell meghoznunk és sok nehézségekkel kell megkiizdenünk, hogy a törvény és a kor követelményének megfelelő iskolaépületeket és tanitói lakokat tarthassunk fel, illetve állithassunk fel, gyülekezeteink, bár néha zugolódással is, de ezen érdekből a legnagyobb erőfeszítésre is képesek. Nagy örömünkre és dicsekedéstinkre is szolgálhat, hogy még e mi dunántúli ref. egyházkerületünkben megvannak saját iskoláink, mint egyházunk veteményes kertjei, amelyek képesek egyedül biztosítani, hogy a törvény szerint egyházunkba tartozó ifjak közül úgyszólván egy se menjen ki ugy az életbe, hogy legalább szerény vallásos ismeretekkel ne birna és a ref. egyházhoz való tartozását ne érezné. Annak fontosságát és védő hatását, hogy saját felekezeti iskoláink vannak, élénken érezzük ma a korszellem ellentétes áramlata miatt, de védelmül szolgálhat ez még bekövetkezhető sokkal nagyobb veszedelmek ellen is. Amikor a legműveltebb nemzetek kiváló egyházi férfiaival egyházi viszonyainkról beszéltem, egyházunkra nézve a legfontosabbnak, a legbiztosabb védbástyának, megbecsülhetetlen kincsnek azt tekintették, hogy saját felekezeti
