Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 106

— 106 — mennyei táplálék. Ezt kell nekünk lelki sáfároknak kiszolgáltatnunk alkalmas időben, híven és okosan, ma is. Vagy mit gondoltok, kedves sáfártársaim ? Nem volna többé szüksége erre az eledelre a mi házunknépének, mely fölött az Úr bennünket gondviselővé tett? Olyan jók, olyan igazak, oly tiszták, oly megelégedettek, gondtól és bajtól annyira mentesek és boldogok ma már az emberek, hogy ezt a lelki táplálékot és gyógyszert nélkülözhetik? És ha nem kívánják, ne is kínáljuk azt nekik többé, hanem reájuk hagyjuk, hogy megelégittetésük és gyógyulásuk végett meg nem felelő tápszerrel és orvossággal kísérletezzenek ? Elég lesz-e gyermekeinket az iskolákban a reális ismeretek megszerzése által képesíteni az életre s felesleges lesz megtanítani őket az Úrnak félelmére? Engedjük ifjainkat szabadon örvendezni az ő ifjúságiiknak idején, hogy járjanak szemeiknek látásában, sziveiknek utaiban s ne figyelmeztessük őket, hogy vannak bűnös örömök és kárhozatos utak, melyeken járván, Isten Ítéletre vonja őket? Azt fogjuk ezután tanítani az élet érdekharczában küzdőknek: legyetek eszesek, mint a kigyók és elhallgatjuk, hogy szelídek is legyenek, mint a galambok; a munkásoknak azt, hogy: dolgozzatok s azt nem, hogy imádkozzatok? A IV. parancsolatnak csupán első felére buzdítjuk atyánkfiait: hat napokon munkálkodjál és tegyed minden dolgodat, s nem figyelmeztetjük őket a hetedik nap szentségére? . . . Megvallom, t. hallgatóim, hogy rajtam is erőt vesz olykor bizonyos kételkedés hivatásunk szükségessége és hasznossága felől. Csüggesztőleg hat rám a szélesebb körben tapasztalt vallásos közönyösség, az imádságban való nagyfokú megrestülés. A feltámadó uj reggel nem igen serkent már senkit arra, hogy istenházában igy énekeljen: szent, szent, szent amaz örökké élő; a leszálló estéli árnyékok nem iditanak amaz igaz világosság keresésére: „Krisztus, ki vagy nap és világ!" Tűnődöm e jelenség felett és kérdezem: Vájjon valóban nem éreznék már szükségét hiveink a rendelt eledelnek? Vagy talán nem adjuk azt nekik alkalmas időben, helyen és módon? „Timor fecit Deos" — a félelem vezette az embereket Istenhez; a mai rendezett társadalmi és anyagi viszonyok között élő emberek pedig nem félvén többé senkitől és semmitől: nincs ami őket Istenhez hajlítsa? A római Jánus-templom