Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 8

És e veszedelem ok és szükség nélkül idéztetett fel. Hiszen tudjuk nagyon jól az előzményeket. Ide s tova 160—170 esztendeje annak, hogy a XVIII. század közepén, megkezdte a r. kath. egyház a tridenti egyházjoggal szemben a kivételek hivatalos elismerését és statuálását. Ezek a kivételek mind több és több állam területére terjesztettek ki és évtizedekig tartó ádáz küzdelem után, amelyet első sorban magyar katholikus férfiak vivtak meg a felvilágosodott álláspont mellett, nemeslelkü magyar főpapok közremunkálása és segédkezése mellett, 1841ben a kivételt a Kúria Magyarországra is kiterjesztette. Kiterjesztetett tehát, és immár hatályban állott több mint 60 esztendőn keresztül; és iine, most, amidőn a római szentszéknek egy ujabb intézkedése ezt a kivételt egyszerre megszüntette, ez az intézkedés sem törölt el minden kivételt, ez az intézkedés is tartott fenn kivételeket; és hogy ezt az intézkedést az első pillanatban maguk a magyar római katholiczizmus irányadó tényezői miként értelmezték, erre nézve köztudomásu tény az, hogy maga az esztergomi instrukczió abból indult ki, hogy Magyarországra a „Ne temere" nem vonatkozik, mivel itt partikuláris jogot teremtett a Lambruschini-féle dekrétum és csak Rómának ujabb intézkedése volt az, amely felvilágosította magukat a magyar katholiczizmus illetékes vezetőit is, hogy nem ugy van a dolog; hogy azt a múltban adott kedvezményt eltörli ez az ujabb dekrétum, eltörli ugyanakkor, amikor fenntartja egyes államra nézve, fenntartja Németországra nézve azt a kivételes kedvezményt, amely két évvel ezelőtt, tehát a miénknél sokkal későbben, de szintén a dekrétum kibocsátása előtt adatott. Ezekből a köztudomásu tényekből kétségtelenül következik, hogy itt nem valami olyan sarkalatos hitelv, a római katholikus egyháznak nem valami olyan rendithetetlen elvi álláspontja az, amely ezen bajokat és veszélyeket fölidézi, de amelyre nézve joggal mondhatná azt, hogy mind hiába, nem lehet hűtlen önmagához, nem változtathat sarkalatos alapelvein. Óh nem! Itt egy fegyverről van szó a római egyház hatalmi törekvéseinek szolgálatában, amelyet kézbe vesz vagy letesz a kézből taktikai szempontok szerint, aszerint, amint egyik vagy másik területen elérkezettnek látja az időt e fegyver alkalmazására. Ugy gondolom, Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés, hogy ez az a helyzet, amely a kétségtelen, eltagadhatatlan, nyilvános tényekből megállapítható. S ez a helyzet rákényszerít bennünket arra, hogy mi is igyekezzünk megfogni a vegyes házasságok kérdését: megfogni a jogos védekezés terén. Mi se hagyjuk magukra azokat a hitsorsosainkat, akik vegyes házasságra akarnak lépni, mi is erősítsük őket egyházuk ügye iránti kitartásban. Világosítsuk fel őket, hogy hűtlenség egyházukkal szemben, ha engedve a pressziónak, reverzálist állítanak ki; és világosítsuk fel őket az iránt is — és, ha kell, vigyük be ezt a küzdelmet abba a katholikus családba is, amely ki van téve e téren az ultra montán befolyás összes tortúráinak — világosítsuk fel őket, hogy itt a katholikus egyháznak nem valamely változhatatlan, sarkalatos hitelve érdekében történik'rájuk ez a presszió, hogy mindazokat a rettentő fenyegetéseket,