Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908
1908. szeptember - Oldalszámok - 1_40
— 40 — léptetésénél a fentebb emiitett bajok minden nehézség nélkül elkerülhetők. Mivel a végleges adókulcs a legtöbb gyülekezetben ezután állapittatik meg, vagy ha már megállapittatott volna is, a kerületre felérkezett ügydarabokból látom, hogy egyházhatóságilag még megerősítve nincsenek és igy könnyen megváltoztathatók: legközelebb közölni fogok a gyülekezetekkel mintául egy megfelelő adókulcsot, hogy ha ugy tetszik, annak figyelembevételével állapithassák meg a maguk adókulcsát. 3. Az egyházkerületi közgyűlésre több indítvány érkezett be a lelkészi fizetések rendezése tárgyában, hivatalosan is jelezvén az általános elégületlenséget, ami a mai 1600 koronás kongrua mellett nagyon érthető. Hogy ezen a téren az egész magyarországi protestáns egyház és a lelkészek országos törvényen alapuló jogos követelésének minél előbb elégtétessék, azt elhalaszthatónak nem tartom, ugyanazért nemcsak az országgyűlés főrendiházában, hanem az illetékes tényezőkkel való személyes érintkezés utján is megtettem a tőlem telhetőt arra nézve, hogy ezen követelésünknek elégtétessék. Akik ezen ügy állását figyelemmel kisérik, tudják, hogy én helyes, igazságos rendezésnek azt tartanám, hogy megmaradván az 1600 korona alapfizetés, a lelkészek fizetése korpótlékkal egészíttetnék ki és pedig ugy, hogy kapnának öt izben 5 évenként a családos lelkészek 400 koiona, a családtalanok 300 korona korpótlékot és igy 25 év után a családos lelkészek fizetése 3600, a családtalanoké 3100 koronára emelkednék, ami az E. T. I. t.-cz. 114. §. a) pontjában megállapított lelkészi fizetéshez képest a családos lelkészeknél 200 korona többletet, a családtalanoknál 300 koronával kevesebb minimális fizetést jelentene. Mikor, miként fog ezen jelenleg legsürgősebb ügyünknek rendezése megtörténni, arra nézve határozott választ nem kaphattam ; ugy tudom, hogy illetékes helyen folyamatban vannak az ide vonatkozó számitások. Azt azonban egyházunk anyagi ügyeivel foglalkozva, mindjobban érzem, hogy egyházunk összes anyagi és kulturális ügyeinek rendezése eleitől fogva ugy történhetett volna autonómiánknak sérelme nélkül és legmegfelelőbben, az egyesekre nézve is legméltányosabban és igazságosabban, ha minden az állam által nyújtott támogatásnak felhasználása saját