Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_39

— 39 — talán egyik-másik gyülekezet nem kap is e czimen annyi segélyt, mint amennyit óhajtott, vagy amennyire számított, azért morzsákról beszélni, az intézőket igazságtalansággal vádolni csak avatatlanság, felületes Ítélet és elfogultság mellett lehet. Kétségtelen, hogy az egész egyházi adócsökkentési eljárásnak van azok szemében, akik minden bajaink orvoslását ettől várták, egy nagy elvi fogyatkozása és ez az, hogy a segély czélja az eddigi adóteher csökkentése levén, a segély egyedül erre is kéretvén, ennek igénybevételével uj intézményeket létesiteni, templomokat, lelkészlakokat, iskolákat épiteni, tisztviselők, alkalmazottak fizetését emelni stb. nem lehet, hanem ezen czélra más forrásokat kell nyitni és keresni, ami lehetővé is válik. De hát meg kell gondolni mindenkinek, hogy mi a segélyt azon a czimen kértük és kaptuk, hogy eddigi egyházi adónk híveinkre elviselhetetlen teherként nehezedik és nem uj szükségletek fedezésére, hanem ezen elviselhetetlen teher csökkentésére kívánjuk azt fordítani. Látok azonban az adócsökkentés keresztülvitele nyomában feltűnni egy olyan nehézséget, amely nagyon sok gyülekezetünkben elégületlenségnek és zavaroknak fog alapjává válni. Az adócsökkentési segélyt igénybe vevő gyülekezeteink közül a legtöbb a III. t.-cz. 18. §-ban felvett adókulcsok közül az a) pont alattit fogadta el, ebben pedig határozott összegben fillérig meg van mondva, hogy egy gyülekezeti tag mennyi egyházi adót tartozik viselni, aminél fogva többre nem kötelezhető. Viszont az egyházközség költségelőirányzatának tételei nem annyira állandó természetűek, hogy a bevételből valami el ne maradna (elemi csapások, birtokoknak más vallásúak kezére való átmenetele stb.) és a kiadások ne emelkednének (lelkész halála, változása eseténi költségek). Már most rendkívüli adót úgyszólván évenként kivetni, még ha arra törvényes jogczim volna is található, 100—200 korona fedezetéért sok bajjal jár, e nélkül pedig az előálló hiány évekig fedezetlen marad. Én körlevélben ajánlottam lelkésztársaimnak, hogy igyekezzenek a gyülekezetek egyházi adókulcsát a III. t.-cz. 13. §. második része értelmében, — amit a „vagy" kezdő szótól megszoktak „vagylagos adókulcsnak" nevezni, — megállapítani, mert pénzbeli adózásnál egy ilyen okosan megszerkesztett adókulcs életbe