Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_35

— 35 — is inkább az özvegyek és árvák segélyének emelésére, mint a jövedelmi források eredményének csökkentésére kell gondolnunk. Olvastam olyan véleményt is, hogy ha az egyházkerület a lelkészekre a nyugdíjintézet felállítása folytán nehezedő nagy terheket óhajtja könnyíteni, ne a törzsbetétek visszamenőleg számított 4% kamatainak, hanem a 23%-os törzsbetétek terhének viselését vállalja magára, miután ez minden lelkésznél egyenlő, a 4% kamat pedig nem egyenlő. Részemről nem helyeselném, hogy ha az egyházkerület már egyszer elfoglalt álláspontját ilyen értelemben megváltoztatná. Mert az egyházkerületet tavalyi határozatának meghozatalánál azon humánus és sok tekintetben a lehetetlenséget elhárító inditó ok vezérelte, hogy most a nyugdij-intézet megalkotásánál egyes lelkészek kényszerítve vannak olyan terhet viselni a 4% kamatban, ami többé az intézet életében elő nem fordulhat, ami most egy szersmindenkori rendkívüli teher és aminek fedezésére a lelkészek egy része vagyoni helyzeténél fogva képtelen. Mig a 23% állandó, jövőben is minden lelkész által fizetendő rendes teher, nem is egyenlő, hanem a lelkészi fizetések nagyságával arányos; mint állandó rendes teher nem is indokolná az egyházkerület rendkívüli segélyét. Hiszen a lelkészeken való teherkönnyités sokféle módját lehet gondolni, de én azt tartom, hogy nem használunk, inkább ártunk az ügynek, ha mindig uj terveket gondolunk ki, ahelyett, hogy a már meglevő helyes megállapodást végrehajtanánk. b) A mult évi őszi egyházker. közgyűlés jegyzökönyvének 169. pontja alatti határozattal tervbe vette, hogy a kerületi nönövelde részére megszerzi tulajdonul a főiskolától azon épületet, amelyben a nönövelde jelenleg elhelyezve van, és pedig a tüzkár-alap tökéjének felhasználásával, s ezen tervet az egyházmegyékhez leküldte véleményezés végett. Az egyházmegyéknek is vannak aggályaik a tervre nézve, de ettől eltekintve is azt tartom, hogy nagyon helyes a tervet függőben hagyni addig, amig tisztába jövünk azzal, hogy a kerületi leánynövelde részére az államtól minő czimen, minő feltételek mellett és mily mérvű segélyt kaphatunk. Annyival inkább helyesnek tartom ezt, mivel minél tovább gondolkodom az ide vonatkozó különben tetszetős indítvány felett, annak lényege oda megy ki, hogy az egyházkerület, ha szükséges és van rá fedezete, támogassa a leánynöveldét az eddiginél nagyobb segély3»