Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_3

— 3 — érdeket kielégítsen és minden méltánytalanságot elkerülni tudjon. Igy a különböző érdekek barczából, a kölcsönös megértés és követelések kölcsönös méltánylása folytán létesült az, ami a viszonyokhoz és a körülményekhez képest a leghelyesebb és megfelelőbb, mert az abszolút jóra ugyan törekednünk kell, de azt mi gyarló emberek megvalósítani nem tudjuk. Legyen hála a jó Istennek, hogy a mi egyházi uj intézményeink létesítésénél is ezen felfogás nyert lassankint mind nagyobb teret és az a nagy idegesség, ellenszenv, elégületlenség és elkeseredés, amely kezdetben, ezelőtt egy évvel a közhangulatot uralta, lassanként a higgadt megfontolásnak adott helyet és a nagy többség törekvését oda irányította, hogy a rendelkezésükre álló módokkal és eszközökkel igyekezzünk segíteni a szembeszökő bajokon és méltánytalanságokon a nélkül, hogy a magában jó és üdvös czél elérését e miatt koczkáztatnárk. Ha ezen felfogással mindnyájan megbarátkozunk, erőinket még önmegtagadás árán is a közügy érdekében egyesitjük, reménylhetjük uj intézményeink megszilárdítását, egyházi beléletünk békés, nyugodt fejlődését, a magyar nemzeti, állami és társadalmi élet mezején az isteni gondviselés által számunkra kijelölt fontos feladatoknak a közjóra áldást hozó megoldását. Hogy mindezekre teljes odaadással és törhetetlen buzgósággal törekedjünk, arra sohasem volt nagyobb szükségünk, mint éppen most, amikor akarva, nem akarva, ránk kényszeríttetik a küzdelem hatalmas eszközökkel rendelkező, czéltudatosan szervezkedett különböző irányokból támadó ellenfeleink által. Ezen küzdelemben a mi feladatunk a védelem, amelyet a siker reményével csakis ugy folytathatunk, ha eddig mindig erősnek bizonyult védövárainkban, egyes gyülekezeteinkben és önkormányzati testületeinkben mindenki megteszi kötelességét, különösen pedig ha a lelkészek mindent elkövetnek arra nézve, hogy ref. egyházunk hiveit az igaz vallásos érzület erősítése, az evangéliomi öntudat fejlesztése, a keresztyéni szeretet munkájának erkölcsi és anyagi téren való gyakorlatba vétele, ugy a vakhit, mint a társadalmi életre vonatkozó beteges ábrándok képtelenségeinek józan felvilágosítás utján való megczáfolása által, a ref. egyházunkhoz való törhetetlen ragaszkodás kötelékével minél jobban egy testbe összefűzzék s ezzel a különböző oldalról jövö kísértések ellenében