Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_4

— 4 — szilárdokká tegyék. Hogy e tekintetben sok a tenni valónk, azt az egyházmegyéktől beküldött vagy saját tapasztalatom folytán szerzett egyházi életünkre vonatkozó mult évi adatok is nagyon igazolják. Mert igaz ugyan, hogy az istenitiszteletek vasár- és ünnepnapokon rendszerint megtartattak, de már a hétköznapi könyörgések sok helyen elhanyagoltattak azon idokolással, hogy a hivek azokon ugy sem jelennek meg. Az istenitiszteletek látogatása és az urvacsorával való élés is sok helyen általában kielégítő, de nem csekély számú gyülekezeteinkben, különösen a népesebbekben, épen az értelmiségnél és a gyülekezet vezetőinél e tekintetben nagy közönyössség mutatkozik. Kétségtelen, hogy minden testület életerejének, biztos fejlődésének alapját a tagok számának szaporodása képezi. Nincs különben az egyházaknál sem. E tekintetben elszomorító jelenséggel állunk szemben, mert egyházkerületünk és általában ref. egyházunk hiveinek, ezzel egyszersmind a legtisztább magyar fajnak száma a születések csekély volta, a kivándorlás, a kitérések és a gyermekek más vallásfelekezetek részére való eligérésének nagy száma miatt nagyon lassan, vagy épen nem szaporodik. Egyházi adattárunk adatai a születések számára nézve teljesen megbízhatók és ezek azt mutatják, hogy a mult 1907. évben született gyermek 1000 lélek után : a komáromi egyházmegyében 34, a tataiban 33, a drégelypalánkiban, mezöföldiben, pápaiban 30, a veszprémiben 26, a barsiban, őrségiben 24, a belsösomogyiban 21, tehát a születések száma sehol sem érte el az országos átlagot, a legtöbb helyen pedig ennek tetemesen alatta maradt. De ha csak saját egyházmegyéink születési arányszámát hasonlitjuk is össze, meg kell döbbennünk azon, hogy ámbár a komáromi egyházmegye lélekszáma 933 lélekkel kevesebb a belsösomogyi egyházmegyéjénél, mégis a komáromi egyházmegyében ref. vallású 554 gyermekkel több született, mint a belsősomogyiban. Ezek az egyszerű statisztikai adatok egyházi életünkben nagy, veszélyes betegséget jelentenek, amelynek leküzdésénél alig van fontosabb feladata lelkészi karunknak, de amire részletes utasítást adni alig lehet, de minden olyan eszköz, ami a nép erkölcsi erejét, családias érzületét, józan egyszerűségét fejleszti, hiúságát, oktalan önzését csökkenti, hatékony fegyver egyúttal a baj leküzdésére.