Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_2

— 2 — zőtlen helyzetét, amely a takarékosságot nagyon indokolttá teszi : főgondnok ur elnöktársam önagyméltóságával abban állapodtunk meg, hogy, miután a tanterv ügye nem oly sürgős, hogy minden baj nélkül az őszre elhalasztható ne lett volna, a gyűlés szokásos megtartásának határidejéig egyéb fontos tárgy pedig nem érkezett be, a rendkívüli közgyűlést nem tartjuk meg, hanem annak egyetlen érdemleges tárgyát is az öszi közgyűlésre halasztjuk. Ajánlatossá tették ezen elhatározást sok más körülmények is, különösen az, hogy legfontosabb közügyeink egész a legújabb időig az előmunkálat folyamatában voltak, magában a központban is állandó tanácskozás tárgyát képezték, azért a még tisztázatlan helyzetben való közbelépés csak a zavart növelte volna, s igy a tisztázott eredmény bevárását tette ajánlatossá. Kérem azért az egyházkerületi közgyűlést, hogy eljárásunkat jóváhagyni szíveskedjék. A rendkívüli közgyűlés elmaradása folytán most egy egész évről kell egyházunk életéről és az azt érintő eseményekről beszámolnom, amit a következőkben kívánok teljesíteni. Egyházi élet. 1* Az isteni gondviselés őrködött a lefolyt évben is magyar reformált egyházunk és abban dunántuli ref. egyházkerületünk felett ugy, hogy a kedvezőtlen viszonyok daczára, ha helylyel-közzel találkozunk is kedvezőtlen jelenségekkel, általánosságban az előre haladást megtagadnunk nem lehet. Egyházi életünkben a lefolyt évben a legfőbb feladatot az uj egyházi törvények életbeléptetése képezte, ez foglalta le minden fokozaton az egyház szervei munkaerejének legnagyobb részét. Az egyházi élet terén minden újítás keresztülvitele, legyen az különben a legüdvösebb is, a régi megszokott eljáráshoz való természetes ragaszkodás miatt nehézséggel jár. Ha pedig az uj intézmény a régihez viszonyítva egyeseknek érdekeit bár látszólag vagy ideiglenesen is sérti, alig lehet elkerülni, hogy egyesek fel ne jajduljanak, esetleg ellenállást ki ne fejtsenek. Hiszen emberi természetünkben van és igy nem is lehet egészen kárhoztatni, hogy az óhajtandó és kívánatos jő czélt is minél kevesebb áldozattal kívánjuk elérni. Az is bizonyos, hogy ha a közélet terén és igy az egyházi életben ugy akarunk valamely intézményt életbe léptetni, hogy a régi rendet nem kivánjuk egészen felforgatni és tabula rasat csinálni, lehetetlen olyan törvényt alkotni, amely minden